A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

Függelék - Területleírások (1. sz. melléklet)

A terület tszf. magassága Az egybefüggő gyepterület határait északon a 94, délen a 95 méteres szintvonallal jelölhetjük ki. Az ezeknél mélyebben fekvő részeken nedvességkedvelő társulások tenyésznek. A teljes (tehát az esetenként szántásokkal tarkított) füves térség ettől a tszf. magasságtól a tanyák szintvonaláig terjed. Ebben a zónában és a zárvány dombocskákon találhatók a természeti szempontból igen értékes zsályás-legyezőfüves sztyepprétek (Astragalo-Festucetum rupicolae). A víz jelenléte természetesen itt is megtelepedést serkentő tényezőként hatott. A Tanaszi-semlyék mentén kialakult tanyasorok jelzik a vadvízzel fenyegetett rész egykori kiterjedését. Északon a 95, délen a 96 méteres szintvonal a határ. Idősebb tanyasiak elmondták, hogy az 1940—41-es és az 1941/42. évi nagy telek utáni olvadáskor a Tanaszi-semlyék teljes területét (tehát az északi és a déli részt egyaránt) elárasztó belvíz mélysége helyenként meghaladta az egy métert is. A terület rövid leírása Egykori természeti kép (történeti adatok) Kaltschmidt Ábrahám 1747. évi térképén szinte lehetetlen feladat a Tanaszi-semlyéket behatárolni. Szeged és Szabadka városok határa mentén, attól északra a Madarász-tótól a Körösi érig (Kőrös-ér) terjedő szakaszon két nagykiterjedésű, vízállásos terület látható. A keleti a Kántor semlyék, az ettől északnyugatra fekvő a Csikós semlyék. A Balla-féle (1778) térképen és az I. Katonai Felmérés megfelelő szelvényén (Coll. XVII. Sect. 32. 1783) már felismerhető a két részből álló Tanaszisemlyék. A mélyebb részektől nyugatra homokbuckák sorjáznak. Tájolásuk zömében északnyugat-délkelet irányú. A Madarász-tó felé eső szakaszon szintén akad néhány apróbb bucka. A II. Katonai Felmérés (Sect. 62., Col. XXXVI., 1863/4) térképlapján jól kivehető egy kiterjedtebb és egy kisebb állandó víztükör rajza, melyeket időszakosan elárasztott zóna fog közre. Jakabffy Lajos 1919-ben készült térképe legelőként ábrázolja a Tanaszisemlyéket. A korábbi idők vízállásos semlyékesei a Madarász-tavi főcsatorna megépítését követően kezdtek kiszáradni. Mai állapota A terület két, egymástól elkülönült egységből áll. Az elválasztó hátság viszonylag keskeny. Mindkét részterületen a gyepek túlsúlya a jellemző, de a legmélyebb helyeken nádasok (Scirpo-Phragmitetum phragmitetosum), gyéké-