A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

Függelék - Területleírások (1. sz. melléklet)

nyesek (Scirpo-Phragmitetum typhaetosum) és szikikáka mocsarak (Bolboschoenetum maritimi) váltják egymást. A spontán települt fák és a füzláp foltok (Calamagrosti-Salicetum triandrae) kiterjedése elhanyagolhatóan csekély. Altalános érvénnyel elmondható, hogy a művelhető, magasabb fekvésű részeket mindenütt beszántották. Az Észak-Tanaszin a kiterjedt nádas a csatornázás előtti idők tartósabb vízborítására utal. Jelentős nagyságúak a Dorozsma-Nagyszékre emlékeztető szikes élőhelyek. Ezeken 1993 és 1994 márciusában sík víztükör alakult ki melynek mélysége átlagosan 20-30 cm közötti volt, ám helyenként elérte a fél métert is. Tavasszal a nedvesebb élőhelyeken a mocsári- (Orchis laxiflora palustris) és a poloskaszagú kosbort (Orchis coriophora) szinte kaszálni lehet. Itteni alaptársulásaik a zsázsás mézpázsit (Lepidio-Puccinellietum limosae) -ahol szinte kizárólag csak poloskaszagú kosbor virított-, az ürmös (Artemisio-Festucetum pseudovinae) és a cickafarkos szikespuszta (Achilleo-Festucetum pseudovinae), illetve az kettő érintkező zónái. Ősszel a sziki őszirózsa (Aster tripolium pannonicum) szőnyegszerű kék foltjai uralják e tájat. Florisztikai szempontból a magasabb fekvésű zsályás-legyezőfüves sztyepprét (Astragalo-Festucetum rupicolae) foltok és kiterjedtebb kontaktzónáik a legértékesebbek. Ilyen környezetben található az egész Délkelet-Alföld legnagyobb példányszámú pókbangó (Ophrys sphegodes) telepe. Ha belegondolunk, hogy az Észak-Tanaszin a pókbangós melletti rétet (valószínűleg 1992-ben) felszántották, nem lehetünk túlzottan optimisták. A veszteség mértékére legfeljebb a (még) megmaradt gyep tőszámai alapján következtethetünk. A hamar kiszáradó nádas növényei közül a kisfészkű aszat (Cirsium brachicephalum) és a sárga bórkóró (Thalictrum flavum) érdemel említést. Megyénkben sehol sem ennyire tömeges a szibériai (Campanula sibirica) és a csomós harangvirág (Campanula glomerata). A déli területen helyenként nem ritka az ágas homokliliom (Anthericum ramosum). A kismedencék szélein, az utak és a tanyák mellett telepített akác (Robinia pseudoacacia) és keskenylevelü olajfűz (Eleagnus angustifolia) nem bontja meg túlzottan a táj képét, az elvadulásukat azonban minden eszközzel meg kell akadályozni. Ajánlások a védelmi javaslathoz A Tanaszi-semlyéket a Kőrös-éri Tájvédelmi Körzet részeként (vagy attól függetlenül) országos jelentőségű védettségre javasoljuk. Kategorikus tiltással lehetetlenné kellene tenni az újabb gyepterületek feltörését. A folyamat azért különösen veszélyes, mert az a botanikailag legértékesebb, magasabb térszintű részeket fenyegeti.