A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

Függelék - Területleírások (1. sz. melléklet)

Védelmi fokozata Az 1996. évi LIII. törvény alapján, 2002 óta országos jelentőségű ex lege védett terület. Megkapta a Natura 2000-es minősítést is. A terület tszf. magassága A terület északnyugat-délkelet irányban lejt. A kelebiai bekötőút melletti „Felső-tó" víztömege egészen a 120 méteres szintvonalig kitöltötte a rendelkezésére álló teret. A vele délkeleten határos Nagy-hármas-tavon már csak a 119,5 méteres szintvonalig alakult ki egybefüggő víztükör. A délkeleti sarokban lévő „Első-tó" vize a 115,5 méter tszf. magasság alatti részeket borította el. A legelő homokbuckái laposak, tszf. magasságuk 120 és 122,8 méter közé esik. A terület rövid leírása Egykori természeti kép (történeti adatok) Az Első Katonai Felmérés (1783 Coll. XVI. Sect. 32.) tanúsága szerint a Kőrös-ér Kelebia környéki szakaszát széles sávban mocsár kíséri, melynek egyes részei villáskulcs-szerű öblöket alkotnak. Kaltschmidt (1747) Szeged térképén ugyanilyen kiöblösödések láthatók a Kőrös-ér Csongrád megyei szakaszán. A két ábra abban is megegyezik, hogy a vízfolyásban gyakoriak a szigetecskék. A Kőrös-ér a katonai térkép alapján a régi tompái út után megszűnik. Ettől északra szikes medencék húzódtak, mint például a Görbe-szék mocsara és néhány egyéb apróbb vízállás. Ballá Antal (1778) és Buday Mihály (1814) térképszelvényein szintén felfedezhetők az említett különös formájú mederképződmények. Kialakulásukban a hordalékon kívül meghatározó tényező lehetett a szél munkája is, mivel a legnagyobb öblök mindig valamely homokbuckasor mellett keletkeztek. A későbbi halastó medencéje mélyebb fekvésű rész, mint a környezete. Erre utal az I. Katonai Felmérés megfelelő lapján (1783 Coll. XVI. Sect. 32.) található elnevezése, a „Körössé-Tó". Közvetlenül a „tó" előtt az ér medre gátszerűen beszűkül. A szűkületben gémeskút ábrája látható, ami rendszeresebb emberi jelenlétet sejtet. Út nem vezetett ide, az átjárót minden valószínűség szerint a környék juhászai használhatták. A területtől délnyugatra ugyanis a Szabadkához tartozó juhászszállások sorjáztak (Maria Teresienpol Szal.: Schäfferey). A temető, a tó meder és az országút határolta Kelebiai legelő az 1700-as évek végén a Kőrös-eret kísérő buckasor széli zónájához tartozott (I. Katonai Felmérés 1783. Coll. XVI. Sect. 32.).