A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

Függelék - Területleírások (1. sz. melléklet)

FÜGGELÉK 1 .sz. MELLÉKLET Mai állapota Napjainkban (az egykori átjáró helyén) az 55-ös főútról Kelebiára vezető bekötőút osztja ketté a Kőrös-ér medencéjét. 1931-ben ennek mindkét oldalán halastavak létesültek. A gazdálkodást itt is, akárcsak a mórahalmi Nagyszéksóstó esetében, az 1985-től kibontakozó „hosszú aszály" lehetetlenítette el. Az országúttól északra, a község felöli oldalon, a tó mellett egybefüggő tanyasor húzódik. Átellenben a medencét legelők szegélyezik. Közvetlenül az úttól délre, Szeged irányában, viszonylag fiatal erdő következik. A védelemre javasolt pusztát nyugaton a régi temető zárja. A medence déli-délkeleti része határos az egyhajúvirág (Bulbocodium versicolor) földi-erdei biotópjával, valamint a földikutya (Spalax leucodon) ásotthalmi és kelebiai élőhelyeivel. A halastó és az egyhajúvirág földi-erdei élőhelye között 10-15 m széles magyar kőrisből (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) álló, erdősávot telepítettek. A tógazdálkodás megszűnte után (1980-as évek vége) az egykori medret elborították a vízparti és a nedvességkedvelő növénytársulások. Ilyenek például a nádasok Scirpo-Phragmitetum phragmitetosum), a gyékényesek (ScirpoPhragmitetum typhaetosum), a fűzlápok (Calamagrosti-Salicetum cinereae) és a fehérfűz ligetek (Salicion albae). A fás vegetáció térhódítása különösen látványos. Tavasszal az egykori tómeder kisebb foltjait leeresztett állapotban is víz borította. 2006. után az országúttól délre eső nagyobb tóegységeket ismét elárasztották és a zsilipeket (részlegesen) helyreállították. A magassásrétek (Caricetum acutiformis-ripariae) csak foltokban, esetleg keskeny sávokban maradtak fenn. Ezeken a helyeken szinte összefüggő állományokat alkot az angyalgyökér (Angelica silvestris) és a sédkender (Eupatorium cannabinum). A jellemző növények közé tartozik még a libapimpó (Potentilla anserina) és a sárga bórkóró (Thalictrum flavum). Meglepő a zsombéksásosok (Caricetum elatae) alacsony részaránya. A Kőrös-ér alsóbb szakaszai mentén jóval kiterjedtebb ez a társulás. A sásréteket változó szélességű kékperjés láprétek (Succisio-Molinietum hungaricea) szegélyezik. A gyengén szikesedő pusztán és a homokbuckás részeken az erős legeltetés miatt a csillagpázsitos (Potentillo-Festucetum pseudovinae Cynodon dactylon facies) dominál. A túllegeltetésre utal a burjánzó tövises iglice (Ononis spinosa) és a mezei iringó (Eryngium campestre). A zárt homokpusztai gyep (AstragalloFetucetum rupicolae) egyre inkább elszigetelődő foltokra szorul vissza.