A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

Függelék - Területleírások (1. sz. melléklet)

A teriilet rövid leírása Egykori természeti kép (történeti adatok) A Kőrös-ér menti füzlápokban elszórtan fellelhető a magyarkőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica). Az Atokházi-tőzegbányától északnyugatra fekvő semlyékesen, a rekettyefűz (Salix cinerea) jellegzetes kör alakú bozótjaiba „belenőtt" kőrisfákat senki sem telepítette. Honosságuk elfogadható teóriának tűnik. Hulló István (2004) a Kőrös-ér szabadkai oldalán található tőzegbánya természeti környezetéről a következőket írta: „Nagyapám is mesélt róla, mert fiatalkorában, a huszadik század elején, ide jártak fát vágni. Hatalmas termetű kőriseket szedtek ki a mocsaras, ingoványos talajból, főleg ősszel és télen dolgoztak. " Iványi István (1892) -idézi Sturc 1997- hivatkozik egy 1796-os térképen található jegyzetre, miszerint a Kőrös-ér partján nyír, szil és főleg kőrisfa cserjék vannak, ártere pedig mocsaras zsombékot képez. A nyír jelenléte képtelenség, valamelyik fehér törzsű hazai nyárral keverhették össze (tehát a fehér nyárral -Populus alba-, vagy a szürke nyárral -Populus canescens-), a másik két fa hihető. Mivel a széljegyzetet nem botanikusok írták, hanem (feltehetően) térképészek, ennyi tévedés bőven belefér a határozásba. Azoknak, akik még ma is „őshonos" nyírfákat vizionálnak ezen a tájon, ajánlom figyelmébe az alábbiak mérlegelését: — A Szeged környéki erdősítés korai szakaszában elég sok nyír került kiültetésre. Szerencsés esetben ezek egy része megmaradt, amire a legnagyobb esély a jó vízellátású termőhelyeken volt. — Kiss Ferenc (1927) közölt egy fotót három lábon halódó ásotthalmi famatuzsálemről, a kép felirata „őstelepítésűnyírfák". Bár a Kőrös-ér völgyének hazai szakaszán a kísérő növények nem utalnak kőrislápra, a csatornázások előtt elvileg előfordulhatott ez a társulás. Ennek mértéke azonban erősen kérdéses. Annyit bizton állíthatunk, hogy a régi időkben sem tenyésztek itt kiterjedt kőriserdők, legfeljebb apróbb-nagyobb állományaik tarkították a tőzegesedő talajú lápvidéket. Erre a fafajra utalhatna akár a Kőrös-ér elnevezés is, bár Inczeffi (I960) szerint a vízfolyás a szegedi Körösi család nevét őrzi. Ami magát a terület illeti, az első hely megjelölést Ballá Antal 1778. évi térképén találjuk. Sajnos a feliratnak csak az első tagja (Insula =sziget) fejthető meg. Buday Mihály 1814-es másolatán a teljes fordítás „Lószaggató sziget", ami mocsaras, ingoványos vidékre utal. A Tiszaalpártól északra fekvő láp vidéket szintén így nevezik a helybeliek. A tágabb környék neve „Atokháza" Giba Antal (1841—44) térképén tűnik fel először.