A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

Függelék - Területleírások (1. sz. melléklet)

A perdöntő jelentőségű térképek (Ballá 1778, Buday 1814, Giba (1841— 44), Kaltschmidt 1747, I. Katonai Felmérés 1783) tanúsága szerint a csatornázások előtti időkben a Kőrös-ér völgytalpa mocsár volt. Fát egyik munka sem jelöl, legfeljebb a vizes élőhelyek kiterjedésében és formájában mutatkoznak (nem túl jelentős) különbségek. Kaltschmidt Ábrahám 1747. évi munkáján a Kőrös-ér mellett 3 torkolatszerű öblöt láthatunk. Közülük az egymás után következő két északi „öböl" azonosítható az általunk védelemre javasolt területtel. Az 1778-as Ballá Antal-féle ábrán keskeny, hosszan elnyúló mocsár húzódik (feltehetően egy korábban lefűződött Kőrös-ér mederben), ami magasabb fekvésű szigetet (Insula) zár közre. A szigetek képződése jellemző volt a Kőrös-ér teljes Csongrád megyei szakaszára. A Ballá (1778) térkép Buday Mihály-féle (1814) másolatán a „Lószaggató szigettől" a városhatár délkeleti elkanyarodásáig újabb három, vizenyős részekkel közrefogott szárazulat tűnik elő. Az I. Katonai Felmérés vonatkozó szelvényén (1783 Coll. XVII. Sect. 32.) a Kőrös-ér mentén nincsenek jól elkülönülő öblök. A vízfolyást viszonylag széles sávban mocsár szegélyezi. Giba Antal (1841-44. XVIII., XIX. sz. szelv.) Átokházán a Kőrös-értől északra két, csaknem összeérő mélyedést ábrázol. Mai állapota A terület jelenlegi természetes fás társulásai: a fűzláp, a fűzliget, valamint (a bányatavak nyugati oldalán) a fűz-nyár ligeterdő. A bányatavak melletti sásrétek (Caricion) regenerálódását a sédkender (Eupatorium cannabinum) és az erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris) jelzi. A volt bányaterületen és a csatlakozó semlyékeseken egyaránt fellelhetők a kékperjés láprétek (Succisio-Molinietum hungaricae). Ezek (részben a bolygatottság, részben a gyors kiszáradás következtében) nem túl karakterisztikusak. Az átmeneti jellegre utal, hogy ebben a zónában olyan szárazságtűrő fajok is megjelentek, mint például a magyar szegfű (Dianthus pontederae). A terület szikes jellege elhanyagolható. A sziki sásrét (Agrosti-Caricetum distantis) az erős kiszáradás ellenére sem borított el összefüggő területeket. Foltszerű jelenléte inkább kuriózumnak számít. Föltehetően a legeltetés hatását tükrözi a magasabb, szárazabb részeken kialakult homoki gyep (Potentillo arenariaeFestucetum pseudovinae Cynodon dactylon facies). Erre utal még a mindenütt elburjánzott tövises iglice (Ononis spinosa) és a valamivel ritkább mezei iringó (Eryngium campestre). A legszebb legyezőfüves sztyepprétek (Astragalo-Festucetum rupicolae) a semlyékes „dombocskáin" láthatók, a legkiterjedtebbek a magasabb széli zónákban. A vaddisznók túrását először ásásnyomoknak véltük. 1995 III. 13-án rendőrségi feljelentést tettünk, miután kb. 600 tő egyhajúvirág „kiásását" fedeztük