A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Szervezett kutatások (1970-2007)

Szervezett kutatások (1970-2007) A Kiss Ferenc Emlékerdő felfedezése A botanikusokkal ellentétben a zoológusoknál nem a „Csodarét" felfedezése, hanem a Kiss Ferenc Emlékerdő program szintjére emelt kutatása jelentette az új korszak kezdetét. A vizsgálatok több taxonra kiterjedtek és Bodrogközy György szorgalmazására az 1970-es években viszonylag szervezetten folytak. Igaz nem mindenki jutott el a közlésig, de meglehetősen hézagos ismereteinket a dokumentatív anyagok számottevően bővítették. A kezdő lépést (mint korábban annyiszor) ismét a madarászok tették meg. Magyar Levente (1970, 1973, 1980) felmérte az erdő Avifaunáját. Az évtizedes megfigyelés teljes fajlistája, Rékási (1980) összesítésével, „A Dél-Alföld madárvilága" (Marián -szerk- 1980) c. könyvben jelent meg. Az emlősök (Mammalia) kutatása és az adatok feldolgozása Csizmazia György (1979) nevéhez fűződik. Tanács Lajos (1977) a méhalkatúakról közölt teljességre törekvő tanulmányt. A JATE (ma SZTE) malaise csapdára alapozott vizsgálatainak az egyik bázishelye szintén az Emlékerdő volt (MóczárGyőrffy 1981, Győrffy-Móczár 1981). Községi monográfiák A Mórahalom monográfiában (Juhász -szerk.- 1992) megtaláljuk a tágabb értelemben vett környék gerinces faunájának (Csizmazia 1992) és érdekesebb lepkéinek az ismertetését (Kovács 1992). Az öttömösi kötet természettudományos részében, a madarak és az emlősök mellett, szó esik az óriás galacsinhajtóról is (Csizmazia 1998). Taxonokat feldolgozó monográfiák A hazai gerinces állatok csoportjait feldolgozó monográfiák (kétéltűek és hüllők -Puky-Schád-Szövényi 2005-, madarak -Haraszthy-szerk.- 2000-, denevérfauna -Dorosi 1995-) térképmellékletei között szép számmal akadnak olyanok, amelyek az adott faj előfordulását jelzik az általunk vizsgált területeken. Mivel a szerzők a lelőhelyeket külön nem említik, kizárólag a térképekre hagyatkozva kíséreltük meg az észlelési pontok topográfiai behatárolását. Az ilyen megközelítés mindig magában rejti a néhány kilométeres eltájolás lehetőségét, de legalább orientáló adatot biztosít. A gerinctelen állatok elterjedését összegző, esetenként komoly terjedelmű tanulmányok tekintélyes hányada nem önálló kötetként, hanem különféle évkönyvek és periodikák részeként jelent meg. Közös jellemzőjük, hogy szórványadatokat közölnek. A hazai szitakötő (Odonata) faunát elemző tanulmány (DévaiBodnárné-Benedek 1976) UTM térképein lelőhelyként feltehetően Tompát jelölték be. Horvatovich Sándor (1969, 1970) lágytestű bogár (Malacodermata) öszszegzésében tompái és kelebiai adatok egyaránt olvashatók. Erdős József (1957/b) 326