A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Szervezett kutatások (1970-2007)

faunakatalógusában fajokra lebontva megtalálhatók a kelebiai, a tompái és a szeged-ásotthalmi előfordulások. A Kiskunsági Nemzeti Park állapotfelmérése 1992. és 1993. években megtörtént a KNP és a leendő KMNP teljes állapotfelmérése. (A KMNP ekkor még nem létezett, hivatalosan csak 1997-ben alakult meg.) A projekt a „A Kiskunsági Nemzeti Park és a Körös-Maros Regionális Park komplex természeti képe" c. fantázianevet kapta. A Kiskunsági Nemzeti Park részéről a koordinátori feladatokat Vajda Zoltán látta el. A terepmunkát, dr. Gallé László tanszékvezető egyetemi docens irányításával, a JATE (ma SZTE) Ökológiai Tanszéke hangolta össze (Gaskó 2003/a). Természetesen a program résztvevői az Apajpusztától Biharugráig terjedő, fél alföldnyi vidék minden egyes védett, vagy arra kijelölt területén nem folytattak rendszeres vizsgálatokat, csak az ún. „mintavételi helyeken". Mivel a növényzet ismerete (legalábbis a társulások és a védett fajok szintjén) a védetté nyilvánítás egyik alapfeltétele, a kutatócsoportnak csak a pontosításokat kellett valahogy megoldani. Ebben a munkában a JATE és a KNP szakemberei mellett, elévülhetetlen érdemeket szerzett Kertész Éva, a békéscsabai Munkácsi Mihály Múzeum muzeológusa. A talajcsapdák helyének kijelöléséhez a (kiváló helyismerettel rendelkező) természetvédelmi őrök mindvégig hathatós segítséget nyújtottak. Sajnálatos módon, a leendő Kőrös-éri TK területéről mindössze az 1990-ben országos védettséget nyert Ásotthalmi Rét (Csodarét) TT került rá a kutatási listára. A Móra Ferenc Múzeum és a MME felmérései A munkacsoport tevékenységének ismertetése megtalálható jelen írás módszertani fejezetében (Résztvevők, anyag, módszer). Az ásotthalmi Bedő Albert Szakiskola alkotóműhelyének eredményei, valamint az erdészek által végzett egyéb kutatások Mint arról már szóltunk, az alkotóműhely kutatási témái közül (abszolút) elsőbbséget élvezetek a Tanulmányi-erdőhöz kapcsolódó vizsgálatok. Börcsök József a teljesség igényével felmérte a terület emlősállatait. Adatait a „Tanulmányi füzetekben" publikálta (Börcsök 2002). Az itteni Avifaunát, valamint az intézményben közel 100 év óta folytatott madárvédelmi tevékenységet Andrési Pál írásai alapján (Andrési 2002/a, 2003) ismerhetjük meg. A szerző vázlatosan ugyan, de néhány egyéb taxonra is kitér (Andrési 2001). Önálló kiadványokban tárgyalja a Kiss Ferenc Emlékredőnek és a Csodarétnek (Andrési 2000), továbbá Ásotthalom területének természeti értékeit (Andrési 2005/a). Ezekben a kis terjedelmű, színes füzetekben az állatokról és a növényekről egyaránt szó esik. Részben irodalmi adatok alapján összeállította a tavaszi madárkalendáriumot (Andrési