A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - A tudományos igényű alapkutatások korai szakasza (1895-1948)

nagy példányszámú vízipoloska gyűjteménye feldolgozására már nem maradt ideje. Müvét tanítványa és későbbi múzeumi utóda Csongor Győző fejezte be. Először revideálta a számos alsótanyai egyedet tartalmazó tárgyanyagot, majd egy hosszabb tanulmány részeként publikálta azt (Csongor 1956). Ebben az alábbi földrajzi nevek szerepelnek: Mórahalom: Semlyékes, zsombékos rét az országút mellett (Valószínűleg Halászka), Kis- és Nagyszéksós-tó, Madarásztó, Asotthalom: Királyhalom Kissori-út melletti vízállások, Kőrös-ér, valamint a Magyarierdő vízállásos helyei, Várostanya; Bilisicsi-tó. Városunk tágabb környékén végzett puhatestű (Mollusca) felméréseit Czógler 1935-ben jelentette meg. Térképmellékletéből és hajszálpontos területjellemzéseiből egyaránt kiderül, hogy ekkor még sokkal több vízjárta hely létezett ezen a tájon. Megállapításunk olyan összességében száraz, homokos talajú körzetekre is vonatkoztatható, mint Ásotthalom. Helységnevei: Átokháza: Bilisicsi-tó, Kőrös-ér; Magyari-erdő, Királyhalom: Bérczi-tó, Kőröséri iskola, Ludashely, Várostanya, Kissor, Mórahalom: Nagyszéksós-tó, Madarászdűlő. Stiller Viktor 1919 és 1944 között élt Szegeden. Amatőr bogarászként egyike volt a kor elismert taxon specialistáinak. Bár több munkájában (Stiller 1926, 1934/a, 1934/b, 1935, 1939, 1942) foglalkozott az akkori Szeged Coleoptera faunájával, átfogó összegzésre nem vállalkozott. Sokat gyűjtött az egykori Alsótanyán, ám adatainak csak elenyésző részét publikálta (Stiller 1939). Szerencsére az információk nem vesztek el, mert gondosan preparált és lelőhelyezett gyűjteménye a Természettudományi Múzeum Állattárába került, ahol besorolták azt a Coleoptera osztály törzsanyagába. Az erdész vonal kutatásai két nagyobb témakört ölelnek fel, az egyik a rovartan, a másik a madarászat. Bármennyire meglepő Kiss Ferenc, a „szegedi erdők atyja", különösen fiatalabb korában elmélyülten tanulmányozta a rovarokat. Ha a Csongor Győző-féle (1996) irodalomjegyzéket vesszük alapul, akkor a 16 erdészeti vonatkozású műve mellett, 10 rovartani témájú közleménye látott napvilágot. Általános tanulságokat megfogalmazó írásai közül kiemelkedő jelentőségűek a „Rovarkárosítások a szegedi m. kir. erdőgondnokság kerületében" (Kiss 1895) és a „Kalló cserebogár (Polyphilla Fullo L.) megfigyelések" (Kiss 1934). Egyik írásában (Kiss 1896) érdekes bogárnévre bukkantunk, melynek a latin és a magyar elnevezése nincs egymással összhangban. Ez a „tigris cserebogár (Melolontha fiilló)". A tigriscsíkozás tényleg karakterisztikus bélyeg, de nem ennél, hanem egy rendszertanilag közeli fajnál, a keleti cserebogárnál (Anoxia orientális). A szakiskolában a madárfigyelések a kezdetektől fogva kiegészültek a madárvédelemmel. A királyhalmi madárvédelmi naplóba az első bejegyzések 1910-ből valók és Teodorovits Ferenc igazgatótól származnak, aki 1910-től levelező, 1914-től rendes megfigyelője a M. Kir. Ornithológiai Központnak. Az első évben összesen 64 darab A, B, C és D típusú odút helyeztek ki az intézmény park-