A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - A szórványosa kutatások időszaka (1944-1990) - A felmérések szervezetté válása (1991-2005)

Kováts-Tölgyesi 1993), ami az alkalmazott (mezőgazdaság, erdészet) és az alapkutatásokra egyaránt kiterjedt. A faj lista, a széles spektrumú mintavétel eredményeképp, gyakorlatilag minden addigi információt tartalmazott. Az 1996. évi LIII. törvény életbe lépését követően számos élőhely a törvény erejénél fogva országos védettségű lett. Csongrád megyének a Tiszától nyugatra eső részén, az e körbe sorolható területek feltérképezését a KNP és a SZTE szakemberei végezték. A bejárások 1998-ban és 1999-ben történtek. Az ex lege védett területek listája megjelent a Környezetvédelmi Értesítő 2002 (XIII. évf. 1 sz.) február 12. számában a „Melléklet a 80005/2001. (MK156.) KÖM tájékoztatóhoz" címszó alatt. A tulajdoni lapokra a védettséget 2002-ben és 2003-ben jegyezték be. Az ásotthalmi kutatóműhely és a „Csodarét" felfedezése Ennek az egyedülálló természeti értéknek a „felfedezése" az ásotthalmi Bedő Albert Szakiskolában létrejött alkotóműhelynek köszönhető. A közel negyedszázados múltra visszatekintő színvonalas kutatómunka egyik kiemelkedő eredménye a „Szakmai füzetek" sorozat rendszeres megjelentetése. 2009-ig 33 szám látott napvilágot. Ezek többsége a kultúrált vadgazdálkodásról szól, ami kiválóan hasznosítható az oktatásban, de nem tartozik a lokális természetvédelem kategóriába. Külső szerzők bevonásával elkészítették a „Tanulmányi-erdő" monográfiát (Andrési -szerk - 2006), és tevékeny részt vállaltak a községnek és környékének botanikai felmérésében (Andrési 1999/a, 2000, 2001, 2005/a, 2007, Andrési-Fűzné Kószó, M 1990, Fűzné, Kószó, M 2003, Fűzné, Kószó, MAndrési 1991) Állítólag Kószó Mária már gyerekkorában, az 1970-es években, is talált különleges virágokat az itteni réteken (Margóczi 2007). A „felfedező" csaknem két évtized múlva, 1989-ben, az ásotthalmi „Csodarét" flórájából készítette el szakdolgozatát az ELTE-n (Fűzné Kószó, M 1989). Az általa leírt egyedülálló florisztikai értékek (némi képzavarral élve) berobbantak a tudományos köztudatba, új fejezetet nyitva a Csongrád megyei homokvidék kutatásában. Némi fáziskéséssel ugyan, de a Szegedi Tudományegyetem munkatársai változtattak korábbi „Bugac-centrikus" szemléletükön. Egyre inkább kiemelt feladatként kezelték a déli végek „csodarétjeinek" alaposabb megismerését. Ezt számos publikáció (Győrffy-Körmöczi 2001, Kincsek -szerk.- 1996, Körmöczi 1996, MargócziMadarász-Urbán 1998) és szakdolgozat bizonyítja. A történések hátteréről Margóczi Katalinnak (2007) a CSEMETE Jubileumi Évkönyvében megjelent írásában olvashatunk. A területre vonatkozó adatokat Fűzné Kószó Mária (2003) irodalmi áttekintése összegzi.