A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - A szórványosa kutatások időszaka (1944-1990) - A felmérések szervezetté válása (1991-2005)

ségre törekvő tanulmányban, az összes városhatáron belül lévő erdő leírása megtalálható. Az erdészeti kutatásokkal fémjelzett korszakot Kiss Ferenc (1944) utolsó átfogó munkája a „Harc az elemi csapásokkal a Duna-Tisza közti homokterületeken" zárja. Teodorovits Ferenc munkásságának méltó folytatója volt Lengyel Géza erdőmérnök, aki 1915-ben tanulmányt adott közre Királyhalma flórájáról (Lengyel 1915). Mivel munkája botanikai és erdészeti vonatkozásokat egyaránt tartalmaz, megítélés kérdése, melyik kategóriába soroljuk. A vizsgált időszak egyedüli jelentősebb florisztikai közleménye Rapaics Rajmundnak (1927) „A szegedi és csongrádi sós és szikes talajok növénytársulásai" c. írása. Ebben mórahalmi és ásotthalmi (Alsóvárosi tanyák, Királyhalom) adatok is szerepelnek. A szórványos kutatások időszaka (1944-1990) Ezt a viszonylag hosszú időszakot mindkét résztudományban a mozaikszerű adatközlés jellemzi. Az adott területre lokalizálható, teljesség igényével fellépő kutatások szinte teljesen hiányoznak. Ritka kivételként csak két, merőben eltérő tartalmú összegzés említhető. Bodrogközy György az 1950-es évek közepén példás alapossággal felmérte a Kiss Ferenc Emlékerdő flóráját és növénytársulásait (Bodrogközy 1957). Csongor Győző (1979) a „Természetvédelmi feladataink Szeged környékén" sorozat második részeként elkészítette megyénk Duna-Tisza közi területeinek első kosbor (Orchidaceae) kataszterét. Különösen a homok vidéke ken (így Asotthalom, Mórahalom, Zsombó és Szeged-Kiskundorozsma környékén) végzett szisztematikus terepmunkát. Természetvédelmi szempontból kiemelkedő egyéb munkái ebből az időszakból: Csongor (1980, 1981, 1982, 1985). Az utolsó két cikk a Körös-ér (tágabb értelemben vett) vonzáskörzetének növényeit tárgyalja. A felmérések szervezetté válása (1991-2005) A Kiskunsági Nemzeti Park felmérései Megyénk a kecskeméti székhelyű Kiskunsági Nemzeti Park számára az 1990-es évek elejéig peremterületnek számított, ami visszatükröződött a kutatottság mértékén. Némi túlzással úgy is fogalmazhatunk, hogy az egyetemi város tőszomszédságában lévő ásotthalmi és mórahalmi területek vegetációjáról alig tudtunk többet, mint a Lányi-féle tanulmány idején, 1915-ben. A továbblépés első lépcsőfokát jelentette a Kiskunság vegetációjának irodalmi és herbáriumi adatokból összeállított flórajegyzéke (Szujkó-Lacza 315