A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Az egyhajúvirág – tavaszkikerics – (Bulbocodium versicolor) lelőhelyei Csongrád és Bács-Kiskun megye déli részén

A növény elterjedése és növényföldrajzi besorolása Az egyhajúvirágot (Bulbocodium versicolor) Németh (1989) diszjunkt, vagyis osztott elterjedésű közép- és délkelet-európai fajnak tartja. Mások, például Csapody (1982) és Hegi (1939) ennél tágabb elterjedést adnak meg. Csapody (1982) szerint ez a növény kontinentális jellegű közép-európai flóraelem, Simon (1992) pontuszi sztyepp és erdössztyepp reliktumként tárgyalja. Bár a botanikusuk más kategóriákat használnak, mint a zoológusok, érdemes az állatföldrajzban egyre inkább elterjedt area-analitikus megközelítéssel (Dévai 1976, Varga 1964, 19771, 1975, 1977) próbálkozni. E besorolás alapján az egyhajúvirág (Bulbocodium versicolor) Nyugat-Palearktikus elterjedési alaptípusú, közép-európai-pontuszi areatípusú, holomediterrán flóraelem. A több alfaj (kisfaj?) egyértelműen több refugiumra utal. A recens csoportok élőhelyei alapján ez a növény sztyeppekre (campestris) és erdőssztyeppekre (sylvo-campestris) jellemzőflórakomponens. Irodalmakban szereplő dél-alföldi lelőhelyek A Kőrös-ér menti egyhajúvirág (Bulbocodium versicolor) populáció első említése a XX. század első éveire datálható. Degen Árpád 1904-ben megjelent közleménye (Degen 1904) Teodorovits Ferencnek a herbáriumi példányain alapult. A századelőn szinte egy időben két összegző flóramü látott napvilágot, melyek újabb fontos adalékokkal szolgáltak. Lányi Béla (1914) „Csongrádmegye flórájának előmunkálatai" c. tanulmányában a következőket olvashatjuk: „Bulbucodium ruthenicum Bge. (Bulbocodium versicolor) Királyhalom HT-Deg. Szabadka, Kenderesi járás, a szegedi határon" HT-Deg. = Teodorovits herbáriumának Degen által közölt adata. A szerző a növényt a tarka sáfránnyal (Crocus reticulatus) együtt a kötöttebb talajú homoki rétek jellegzetes fajának tartotta. Királyhalmot Lányihoz (1915) hasonlóan mások (lásd Sturc 1997) is Szabadka területéhez sorolták, és azt Bácsszőlőssel azonosították. Bár ezt a változatot sem vetjük el teljesen, úgy véljük, hogy a herbáriumi lapokon talált Királyhalom lelőhely inkább Ásotthalomnak felel meg. Nézzük meg miért. 1883-ban, nem sokkal a m. kir. Erdőőri Szakiskola felavatása után, I. Ferenc József meglátogatta az új létesítményt. A nevezetes esemény emlékére az addig Asotthalom-pusztaként számon tartott szegedi határrész nevét Királyhalomra változtatták (Gaskó-Lesznyák 1983). Királyhalom tehát a Bulbocodiumok gyűjtésekor lényegesen kiterjedtebb volt, mint Bácsszőlős, a sze-