A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Az ültetett erdők állat- és növényvilágának túlélési esélyeiről

— Valamennyi erdőségre (tehát természetes, természetközeli és közép-európai fajokból álló telepített társulásokra egyaránt) igaz az a megállapítás, hogy az állomány természeti értéke a fák életkorával arányosan növekszik. Jó példa erre az ásotthalmi Kiss Ferenc Emlékerdő, ami (Papok-erdeje néven) eredetileg szintén telepített társulás volt. A már akkor is száraz, buckás terület első erdősítése 1807ben történt, főleg csomoros nyár (fekete nyár -Populus nigra-) dugványok lerakásával (Kiss 1939). Az újabb (és feltehetően a legutolsó) telepítés éve 1870. Ma ezt az erdőfoltot a botanikusok egy része „őshonos galagonyás fehérnyarasként" (Crataego-Populetum albae) tartja számon. — Mind a fenyvesek, mind az őshonos (hazai) fajokból álló nyarasok xylofág bogárfaunája tartalmaz jó néhány, kizárólag ezekhez a tápnövényekhez kötődő fajt. Az ültetett erdők állat- és növényvilágának túlélési esélyeiről Betelepedés és visszapótlódás Az ültetett erdőkben a betelepedés mechanizmusa nem különbözik alapvetően a természetes és a természetközeli társulásokétól. Ha csak a külső szabályzású vegetációt és a szegényes alapfaunát nézzük, akkor az itteni rekolonizáció sikertörténetként is felfogható. Az erdőgazdálkodás „alkotta" fás szárú ültetvények hálózata elegendő garancia arra, hogy a nagy ökológiai tűrőképességű állatok és növények „visszafoglalják" az újratelepített területet. A különleges igényű, rendszerint komolyabb természeti értéket jelentő fajok számára ez a lehetőség meglehetősen korlátozott. Ökológiai hálózat — Az első kérdés, amit a betelepedés vizsgálatakor mindenképp fel kell tennünk az, hogy az új erdő része-e egy „működőképes" ökológiai hálózatnak? Amennyiben ez a feltétel adott, a flóra- és faunatranszport révén, a visszapótlódás esélyei kifejezetten kedvezőek. Refugiumok — Hálózat híján, az átvészelés meghatározó tényezőjévé válik, hogy létezik-e a környéken olyan átmentőhely (refugium), ahol a letarolt társulás élőlényeinek egy része (szerencsés esetben jelentősebb hányada) új otthonra lelhet? A letermelés és talaj-előkészítés gyors lefolyású kataklizmája után alaposan felértékelödnek a kis területű, rejtekező refugiumok. Ilyenek például a gyepsávok (melyekről az egyhajúvirág rivói lelőhelye kapcsán még szólunk), a nagyobb nyiladékok, valamint az erdőszélek szegélycönózisai.