A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - A kultúrerdők jellemzői

A homoki fenyvesek védelmében elmondható az is, hogy az utóbbi 100 esztendőben ezek az ültetvények florisztikai és kiváltképp faunisztikai mutatóik alapján, saját karakterfajokkal rendelkező, minden más tűlevelű erdőtől elkülönülő társulásokká fejlődtek. - 24. sz. kép 24. sz. kep Telepített fenyves, Asotthalom, Felső-ásotthalmi erdő Antal Tamás felvétele (2009) A kultúrerdők jellemzői — Az állományalkotó fajok monoton spektruma miatt, a fás monokultúrák biodiverzitása mindig lényegesen kisebb, mint a természetes, vagy természetközeli társulásoké. — A területalapú védelem sarkalatos pontja, hogy az adott biotóp beleilleszthetőe valamilyen ökológiai hálózatba. Ha egyáltalán a Kiskunságban létezik szilárd kapcsolatrendszer, akkor ezt éppen a homoki szürkenyarasok és fenyvesek alkotják. Igaz az ültetvények nem feltétlenül a legjelentősebb természeti értékek tárházai, de jelentőségüket hiba volna figyelmen kívül hagyni. — Sajnos e fafajok gyors vágásfordulója behatárolja a helyi flóra és fauna életlehetőségeit, (időben és típusaiban) korlátozza az élőhelyek refugium funkcióját, továbbá szűkíti a szóban forgó társulásoknak a transzport folyamatokban betöltött szerepét.