A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

IV. fejezet - Mezőgazdasági hasznosítás a védelemre javasolt területeken - Az egykori természetközeli gazdálkodásról

menyre lehetne bízni. (Ez természetesen sem a tulajdonviszonyokat, sem a kezelői jogokat nem érintené -esetünkben mindkettő a KNP-t illeti-.) A szakiskola a jegybevételből és a működtetési támogatásból némi jövedelemhez jutna. Megnövekedett idegenforgalmi vonzerejére alapozva, reális esélye lenne arra, hogy rövid időn belül kiemelt jelentőségű turisztikai objektummá váljon. A Kiskunsági Nemzeti Park ezzel a kooperációval megtakaríthatja a kiállítóhely fenntartásához szükséges munkabért. A vázolt elképzelés természetesen csak az érintettek közreműködésével és (komolyan vehető) céltámogatással valósítható meg. Ha valamely önkormányzat fogadókészsége megfelelő mértékű, akkor a kiállítás színhelyeként más kisváros (például Mórahalom, Tompa, vagy Bácsalmás) is szóba jöhet. Arra azonban mindenképp ügyelni kellene, hogy a leendő természeti bemutatót legalább egy, eltérő jellegű, állandó idegenforgalmi attrakciókhoz tudjuk kapcsolni (pl. egyéb kiállítóhelyekhez, erdei iskolához, oktatási központhoz, termálfürdőhöz, lovaglópályához, szálláshelyekhez, nívósabb vendégfogadókhoz stb.). Szükség lenne egy központi oktatóbázisra, amely az év nagy részében erdei iskolaként funkcionálna. A létesítmény felvállalhatná a nyári szabadegyetemek szervezését, a pedagógusok továbbképzését, helyszínéül szolgálhatna a környezetvédelem szakos hallgatók terepgyakorlatainak, és tanfolyamokon ismertethetné meg az agrárium szakembereit a természetközeli gazdálkodásban rejlő lehetőségekkel. Erre a célra tökéletesen megfelelne bármelyik erdei környezetben lévő, aszfaltozott úton megközelíthető, elhagyott határőrbázis, esetleg egyéb, többépületes létesítmény (így pl. az egykori kissori határőrs, vagy az időközben szintén megszűnt rívói szociális gyermekotthon). Utólagos megjegyzés: Az erdei iskola azóta részben megvalósult. Mezőgazdasági hasznosítás a védelemre javasolt területeken Az egykori természetközeli gazdálkodásról A természetközeli gazdálkodást napjaink tulajdonosai olyan kártékony utópiának tartják, melyet a zöldek találták ki bosszantásukra. Ódzkodásuk alaptalan, hiszen eleink már az 1850-es években, egész hatékonyan aknázták ki a javasolt módszerben rejlő lehetőségeket. A Karácsonyi-féle (1857) térkép segítségével bebizonyíthatjuk, hogy Szeged-Várostanyán a termőhelyeknek megfelelő gazdálkodás folyt. Az ábrán kataszteri adatok is tartoztak a jelmagyarázathoz. Közülük a lényegesebbek: „Az. egész 957 334/1200 holdból kiveendők az A. alatti Nádasto mely tészen 9 402/1200 holdat-ugy szinte a B. alatti nádas-to mely