A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

IV. fejezet - A táj- és területidegen fajokból álló fás monokultúrák funkcióvesztése a „teljes értékű” (természetközeli) erdőkhöz képest - Más kontinensről betelepített fajok és különféle kultúrváltozatok alkotta társulások

robiniella és a Phyllonorcyter robiniella az utóbbi évtizedekben már eljutott hozzánk. Csóka György (1999/b) szavaival élve: „Robbanásszerű terjeszkedésük fő oka az a tény, hogy az. akác Magyarországon a legelterjedtebb fafaj, erdeinknek közel 20%-át akácosok teszik ki. " Megkockáztatható, hogy az évek múlásával egyre többet hallunk majd ezekről, a nemkívánatos jövevényekről. A szürkenyarasok és különösen a fenyő-monokultúrák szintén sokat szenvednek a rovaroktól. Ez sem új jelenség, a nyarak veszélyeztetettségről már Kiss Ferenc (1895, 1897) is beszámolt. Az egyetlen fajból álló erdőtagokban mindig akadnak olyan fiziológiai állapotú fák, amelyek lehetővé teszik a különféle kártevők megtelepedését és állományuk fennmaradását (Csóka 1999/a). A rovarok számára előnyös mikroklíma (ami kisebb-nagyobb foltokban szintén adott) kedvezően befolyásolja a kifejlődési arányt. Egy gyenge termőhelyre telepített alföldi fenyvesben csaknem lehetetlen előre felbecsülni a fában fejlődő (xylofág) rovarok rágásainak következményeit. A szúbogarak (Scoyitidae) ugyan elvileg „másodlagos" kártevők, de hosszantartó aszály, széltörés, hótörés és más elemi károk hatására robbanásszerű szaporodásra képesek. Ilyenkor az élő fenyők pusztulásához is hozzájárulhatnak. Fajaik egy része vírusvektor, rágásaik kaput nyitnak a gombák behatolásának (Csóka 1999/a, Tóth 1999). A táj- és területidegen fajokból álló fás monokultúrák funkcióvesztése a "teljes értékű^ (természetközeli) erdőkhöz képest A Kaán Károly és részben a Kiss Ferenc nevével fémjelzett korszakot követően, az erdészeti kutatásokat szinte kizárólag a termelés hatékonyabbá tétele vezérelte. Hosszú idő után Keresztesi Béla (1971) müve az első olyan monográfia, amely prioritásnak tekintette az erdők többoldalú hasznosítását. Az általa tárgyalt témakörök közül néhány beépült a „Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram" vitaanyagának tézisei közé is (Mészáros 2002). Az ebben látható egyik vázrajz szerint (az ottani 1. ábra) a nemzeti erdőprogramok három pillérre épülnek, az ökológiaira, az ökonómiaira és a szocio-kulturális alapokra. Úgy véljük, a táj- és területidegen fás monokultúrák esetében ezekből csak a pénzügyi elvárások valósulnak meg maradéktalanul, a másik két mutató többé-kevésbé sérül. Más kontinensről betelepített fajok és különféle kultúrváltozatok alkotta társulások Nagyfokú biodiverzitás- és szinte teljes esztétikumvesztés Erős anyagi motiváció nélkül, embert próbáló feladat egy akácos, vagy cellulóznyaras biológiai diverzitását feldicsérni és hosszasan méltatni a vadregényes erdőségek „tájképi értékeit". - 20. sz. kép - Ezek a jellemzők ugyanis mind-