A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

IV. fejezet - Az erdősítés háttérintézményeinek számító csemetekertek Szeged birtokterületén az 1800-as évek elejétől 1879-ig

juhart ajánlotta. A különféle helyi faiskolákban, ha a juhar nem is, a másik kettő megfelelő mennyiségben állt az erdészek rendelkezésére (Kiss 1939). A Klauzál-erdőben 1868-ban végzett telepítés fajspektruma ennél lényegesen tágabb volt. A bizottmány jegyzőkönyve szerint (Kiss 1939) a helyszínen következő fákat találták: akác (Robinia pseudoacacia) (Vitatott jelentőségű fa, monokultúrás telepítésének szorgalmazása még gazdasági erdőként sem mindig szerencsés.) - faiskolából származó, gyökeres tenyészanyagbálványfa (Ailantus altissima) (Invazív gyomfaj, szerencsére a gyengébb vízháztartású homoktalajokat nem kedveli.) - faiskolából származó, gyökeres tenyészanyag juhar (Acer sp.) - faiskolából származó, gyökeres tenyészanyag tölgy (Quercus sp.), minden bizonnyal kocsányos tölgy (Quercus robur) - faiskolából származó, gyökeres tenyészanyag jegenye = jegenyenyár (Populus nigra ssp. pyramidalis) - faiskolából származó, gyökeres tenyészanyag nyárfák (Populus sp.) fajmegjelölés nélkül - faiskolából származó, gyökeres tenyészanyag csomoros nyár = fekete nyár (Populus nigra) -dugványokkanadai nyár (Populus X canadensis) -dugványokA kárfelmérő bizottság jelentése nyomán, a városi erdők kezelésében nem történt azonnali, látványos áttörés. A javasolt fafaj csere a helyi kínálaton alapult, ami alaposan eltért az optimális (és szükséges) választéktól. Az állapotfelmérés legfőbb hozadéka, hogy a helyszíni szemlék tanulságai jól körvonalazható szakmai alapot biztosítottak a Luca napi szél által letarolt erdők újratelepítési munkálataihoz. Az erdőtervek készítése előtti időkben, ez önmagában is felbecsülhetetlen segítségnek számított. Az erdősítés háttérintézményeinek számító csemetekertek Szeged birtokterületén az 1800-as évek elejétől 1879-ig A hatékony erdősítéseknek nélkülözhetetlen kellékei a munkálatokat háttérintézményekként kiszolgáló csemetekertek. Nem véletlenül szorgalmazta Mária Terézia 1769-es erdőrendtartása az ilyen létesítmények hálózatszerű kiépítését és fenntartását.