A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

IV. fejezet - Az erdősítés háttérintézményeinek számító csemetekertek Szeged birtokterületén az 1800-as évek elejétől 1879-ig

Az uralkodói elvárás megvalósításhoz Szegeden több mint három évtized kellett. 1805-ben Csengelén a telepítők már iskolázott nyár- és fűzdugványokkal dolgoztak (Kiss 1939). Egy 1835-ből származó tanácsi határozatban olvashatjuk, hogy minden erdőcsősznél két hold csemetekertet kell létesíteni. Ugyanitt történik utalás a szilléri kerektöltésnél és az alsóvárosi Makkos-erdőnél lévő csemetekertekről is (idézi Kiss 1939). Egy nagyobb „faoskola" Szeged Várostanyán működött, ott, ahol legnagyobb kereslet mutatkozott a termékeire. Karácsonyi (1857) térképe alapján, ennek a területe 1857-ben 15 258/1200 holdra rúgott. Fendt Antal erdőmester az 1850-es években két új csemetekertet létesített. A Marostőben lévő bázis 22, a hattyasi 23 hold kiterjedésű volt (Kiss 1939). Nem hanyagolható el az erdőcsősz házak melletti apróbb faiskolák szerepe sem. Hasznuk az 1863. évi Luca napi szél pusztításait követő újratelepítéseknél vált nyilvánvalóvá. Az egyes alsótanyai csőszházaknál a homoki erdők felülvizsgálatával megbízott erdészeti albizottmány 1868-ban az alábbi csemetéket találta (A jelentést idézi Kiss 1939): A csőszház Fafajok A csemeték megnevezése darabszáma Rívó-e rdei akác és bálványfa 140.000 Csorvai akác és bálványfa 80.000 Várostanyai akác és bálványfa 200.000 Mérgesi Nincs fafaj megjelölés. (Silány ,de ültetésre alkalmas csemeték.) 100.000 Az 1884-85-ös tanévben, a királyhalmi m. kir. Erdőőri Szakiskola két, egymás mellett lévő csemetekertjében, az alábbi fácskákat gondozták (Földes 2008):