A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

IV. fejezet - A fásítás igényének felmerülése és a törvényi alapok megteremtése az 1700-as években

gedi oldalon a „Nesztorok erdeje". Az azonos (vélhetőleg tájidegen) fafaj és az életkorbeli egyezés azt valószínűsíti, hogy ugyannak a rendszernek az elemeit alkották. Annyi mindenképp logikusnak tűnik, hogy a portyázásokkal terhelt, eleve zűrzavaros időkben, a megszálló törökök e stratégiai jelentőségű átkelőnél legalább akkora erdőcskét létesítsenek, ami lehetővé teszi katonáik zavartalan pihenését. Erre a célra a szabadkai „török fáknál" kívánni sem lehetett volna jobbat. A magas buckákkal körülvett „Nesztorok erdejét", minden bizonnyal a lovak (továbbá a lábon hajtott haszonállatok) elrejtésére szolgált. A facsoport gömbölyded cseppformája, figyelembe véve a domborzat módosító hatását, erősen hasonlít a gulyák deleltetésére egészen a közelmúltig használat ún. „kerekerdőkhöz". Megyénkben jelenleg is láthatók hasonló erdőcskék, többek között a csikóspusztai Blaskovich-gyepen, vagy a Pusztaszer melletti Büdös-széki legelőn. Lényeges szempont lehetett, hogy a közeli Kőrös-érben, az év tetemes részében találtak az itatáshoz megfelelő minőségű vizet. Ha az ér kiszáradt, vagy vize a nagy melegben posványossá vált, akkor —a magasabb talajvíznek köszönhetően— az átkelő környéken ásott kutakból még mindig tudtak itatni. A fenti példa kapcsán érdemes elgondolkodni a Kiskunság buckáin található kisszámú molyhostölgy (Quercus pubescens) állomány származásáról. Valóban őshonos-e az adott környezetben ez a fa, vagy csak a törökkor speciális botanikai emlékét sikerült fellelnünk? A fásítás igényének a felmerülése és a törvényi alapok megteremtése az 1700-as években 1769-ben Mária Terézia királynő 55 pontból álló erdőrendtartást adott ki. Az uralkodói leirat a korabeli erdészeti ismereteket foglalta össze, minden túlzás nélkül „európai színvonalon". Készítői a fával történő zavartalanabb ellátás érdekében az erdők telepítését, fenntartását és kezelését igyekeztek elősegíteni. Az erdőrendtartás nem utasítás volt, hanem javaslat. Arra a cseppet sem mellékes tényezőre hívta fel az ország figyelmét, hogy az erdők fenntartása közügy (Kolosváry 1975). - 16. sz. kép Különösen az 50. pont érdemel figyelmet. A Tagányi (1896) által idézett latin szöveg fordítása Magyar Pál (1961) szerint: „ Minthogy pedig azt tapasztaljuk, hogy az erdők évről évre megfogyatkoznak a fahiány pedig nő, az a mi kegyelmes parancsunk, hogy minden ház lakosát addig, amíg háza, telke, kertje, csűrje, körül vagy előtte üres rétek, vagy faültetésre alkalmas más területek vannak, minden évben legalább 20 fa, éspedig nedves helyeken nyárfák, füzek és égerek, agyagos, de szárazföldeken szilek és vé-