A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

IV. fejezet - Telepített erdők (a kiskunsági homokhátság délkeleti felének erdősítése) - A homokfásítás alaptípusai a Kiskunság délkeleti felében - Lakossági fásítások - Az első adatok

IV. fejezet Telepített erdők (A kiskunsági homokhátság délkeleti felének erdősítése) A homokfásítás alaptípusai a Kiskunság délkeleti felében A kiskunsági homokhát délkeleti felében a homokfásítást három jól elkülönülő alaptípusba sorolhatjuk, ezek: — a lakosság, — az uradalmak, — és a helységek fatelepítései. Az útfásítások külön egységként történő kezelése ellen szól, hogy a XIX. század végéig ez a tevékenység beletartozott a felsorolt alaptípusok valamelyikébe. Lakossági fásítások Az első adatok A lakossági fásítás alatt a tanyák környékének „élhetőbbé tételét", a dülőutak szegélyeinek kialakítását, a különféle gyümölcsösök telepítését, valamint a mezsgyehatárok kijelölését értjük. Végső soron ide sorolhatnánk a szántó- és legelővédő erdősávokat is, mégsem tesszük. Az általunk vizsgált részeken ezek a zöldterületek a kollektív gazdálkodás idején létesültek, így legfeljebb átvitt értelemben tekinthetők lakossági fásításnak. A Kőrös-ér tágabb körzetében a szállások körüli gazdasági fásítások első nyomai már az I. Katonai Felmérés térképlapjain (1783. Coll. XVII., Sect 32., 1784. Coll XVIII. Sect. 30.) feltűnnek. A látottak értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a különböző felvételezők nem használtak egységes jelkulcsot. Akadtak hadmérnökök, akik a szállásokat eleve fákkal együtt ábrázolták. Közülük Auffenberg, Reiss és Wagerman Csongrád megyében is dolgozott (Borbély-Nagy 1932). Juhász Antal (1989) a szállások tekintetében nem véletlenül tartotta pontosabbak a Balla-féle (1778) térképet. A fás vegetáció feltüntetésénél azonban (a nagyobb felbontás következtében) a katonai felmérés az informatívabb. A tévedések kiszűrése érdekében egyetlen, vélhetőleg egységes kódolással készült térképszelvényt vettünk alapul (1783. Coll XVII., Sect 32.). Ezen a mai Ásotthalom és Mórahalom területének legnagyobb része megtalálható. A nyugati végeket elborító sívó homok ebben az időben még gyakorlatilag lakatlan. Bár a szállások (és a tanyák) rajzai Auffenberg kódját idézik, (lásd Borbély-Nagy 1932), a térkép készítői differenciáltan ábrázoltak. A buckás, de