A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

III. fejezet - Belvizek, vízelvezetés

le. A Tanaszi- és a Csipak-semlyék vadvizeit a Madarász-tói-csatorna vezeti le. Ennek egyik szakasza (a Kissori-csatorna) a Kissori-semlyékes belvízmentesítését szolgálja. A Széksóstói-föcsatorna Mórahalomtól nyugatra 2 ágra oszlik. A nyugati ág alsó szakaszát Vereskereszt-Madarász-tói főcsatornának nevezik. A tavat a Gyálai-Holt-Tiszávai, a határral párhuzamosan futó Pap-halmi-főcsatorna köti össze. Sajnos a délkelet-kiskunsági csatornák mindegyikéről elmondhatjuk, hogy zsilipezettségük meglehetősen hiányos, így inkább csak a vadvizek elvezetésre alkalmasak. Ez természetvédelmi szempontból mindenképp aggályos, mert Kiss Ferenc (1944) szavaival élve: „A talajvíz magasságának a fokozására alig van tehetségünk, de meg nem gondolt lecsapolásokkal jóvá nem tehető, igen nagy károkat okozhatunk. " Valószínűleg a lecsapolás hatása is szerepet játszik abban, hogy egyes területeken másodlagos szikesedési folyamatok indultak el. (Lásd a Tanaszi-, vagy a Csipak-semlyéket.) Az 1985 és 1993 közötti „hosszú aszályhoz" a természeti értékek védelmét figyelmen kívül hagyó, átgondolatlan privatizáció társult. A kettő együtt helyrehozhatatlan károkat okozott. Amennyiben egy gyepet feltörnek, az a természeti kincsek szempontjából értéktelen földdarabbá válik. A müvelés felhagyása után, az alapvegetáció hasonló, bár rendszerint nem azonos társulás formájában visszaáll (ezt a szukcesszió meglehetősen hosszú idő alatt, optimális esetben biztosítja). Az eredmény azonban csak részsiker. Ha ökológiai hálózat híján nincs lehetőség a visszatelepedésre, a védett növények többsége, valamint a gerinctelen állatok egy része, végleg kiszorul a látszólag teljesen regenerálódott élőhelyről. Mivel a semlyékesek és a nádasok aranykorona értéke nem túl magas, ezek a területek az első körben kerültek magántulajdonba. Az új birtokosok — kellő tapasztalatok híján— sok mély fekvésű részt felszántottak, mert itt még viszonylag nedves volt a talaj. Ekkor tűnt el az öttömösi Baromjáráshoz nyugaton kapcsolódó, nádasokkal tarkított, vizenyős rét. (A XX. század elején mindkét gyep része volt egy nagykiterjedésű legelőnek (lásd Jakabffy 1919). Bilisicsen, továbbá a Tanaszi-, és a Csipak- semlyéken szintén kiterjedt területeket vontak be a kukoricatermesztésbe. A 2000. év magas talajvize a legtöbb helyen véget vetett a szántóföldi művelésnek. Az első ijedtséget követően, az érintettek lázas sietséggel öntevékeny csatornamélyítésbe fogtak. A felélénkült aktivitás szinte azonnal a visszájára fordult. 2000-ben ugyanis, a rendkívül magas tavaszi vadvíz levonulása után, száraz, csaknem sivatagi időjárás következett, ami valamivel enyhébb formában