A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

I. fejezet. Gondolatok az M5-ös autópálya Csongrád megyei nyomvonalán 1998-tól 200-ig végzett ökofaunisztikai és florisztikai alapfelmérésekről - Néhány védett bogárról részletesebben

szíves szóbeli tájékoztatásából tudjuk, hogy a bogár a „Turjánvidéken" napjainkban is rendszeresen előkerül, de viszonylag ritka. Ádám László (1987) a Kiskunsági Nemzeti Park Scarabaeoidea faunájának felmérése során nem találkozott ezzel a fajjal. A szarvas álganéjtúró táplálékának régóta a szarvasgombát (szarvasgombákat?) tartották (Endrődi 1956). Újabban a konkrét faj is szóba került. Merkl Ottó (2003) szerint a lárvák az Endogone macrocarpa-ban fejlődnek. A lárvák valószínűleg a földben élnek, mert ennek a tölgygyökérkapcsolt szarvasgombának a nagysága legfeljebb 1-2 cm. Néhány védett bogárról részletesebben Aranypettyes bábrabló Calosoma auropunctatum (HERBST, 1784) Az aranypettyes bábrabló enyhén hygrofíl, oligotop faj. Több mezőgazdasági kultúrában is sikerült kimutatni (Lindroth 1985). Elsősorban a pufferolt mikroklímájú, több évig biztos táplálékot kínáló lucernásokban gyakori. Csongrád megyében a Crisicum kötött talajú területein ez a kötődés szignifikáns. Az itteni lucernásokban az aranypettyes bábrabló a talajszint egyik legfontosabb ragadozó (obstans) bogárfaja. Mint arról talajcsapdázásainkkal 1992-ben, Csikóspusztán és Derekegyházán egyaránt megbizonyosodtunk, a borsóföldek szintén az állat preferált élőhelyei közé tartoznak. A Kisalföldön, Mosonszolnok térségében végzett felmérések ugyanerre az eredményre vezettek (Kádár-SzélFaragó 1998). A bogár eredeti élőhelye kétséges. Tóth László (1973) az aranypettyes bábrablót xerotermofíl fajként tárgyalta. Nyilas István (1991) kandidátusi értekezésében így fogalmaz: „ Ujabb eredménynek tartom, hogy a habitat fidelitási vizsgálatok során kiderült, a faj a természetes habitatok közül a nedves, vagy időszakonként nedves habitatokat preferálja elsősorban (sziklanka, sziklapos, sós mocsárszél). " Csongrád megyei csapdázásaink alapján úgy véljük, hogy a Calosoma auropunctatum elődleges biotópjai kötött talajú, nedvesebb gyepek, köztük kiemelten az elöntéses szikesek. Üde mézpázsitosban (Puccinellietum limosae, Lepidio-Puccinellietum limosae) szinte minden-