A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

I. fejezet. Gondolatok az M5-ös autópálya Csongrád megyei nyomvonalán 1998-tól 200-ig végzett ökofaunisztikai és florisztikai alapfelmérésekről - Néhány védett bogárról részletesebben

ütt sikerült kimutatnunk, bár itt lényegesen kisebb egyedszámokat regisztráltunk, mint a pillangósvirágú mezőgazdasági kultúrákban (lucerna- és borsóföld). Kiszáradt (sárgás színű) réteken sohasem gyűjtöttük. Feltehetően prédaállatait követve, időszakosan valamely nedvesebb habitatba húzódik át. —A Dél-Alföldön ez a jelenség a nagyfutrinkák (Carabus nemzetség) több fajánál is megfigyelhető.— Az aranypettyes bábrabló fényre jól repül (Czógler 1920, Tóth 1973, Kádár-Szél 1995). Táplálékspektrumáról alig tudunk valamit. Ádám és Merkl (1986) szerint gamma bagolylepkéket (Autographa gamma) -is?- eszik. Szárnyas futrinka Carabus clathratus auraniensis J. MÜLLER, 1903 A szárnyas futrinka (Carabus clathratus auraniensis) „kiskunsági határzónájának" pontosítása összetett feladat. Megoldásához nélkülözhetetlenek azok az adatok, melyeket a nyomsáv csapdázásával szereztünk. A bogarat számosan (Ádám-Merkl 1986, Kaszab-Székessy 1953, Merkl 1991) olyan hygrofíl fajnak tartják, amely elsősorban a fűz-nyár ligeterdőhöz kötődik. Az általunk vizsgált állományoknak ennél mindenképp szélesebb az ökológiai spektruma. A Dél-alföldi populáció hygrofíl ugyan, de oligotop. A szárnyas futrinkát Csongrád megyében az Ásotthalom-Ruzsa-Pusztamérges vonaltól nyugatra egyedül az ásotthalmi (átokházi, más néven Kőrös-ér menti) tőzegbányában gyűjtöttük. Valószínűleg azért itt, mert a Kőrös-ér mocsárvilága napjainkig „aktívan funkcionáló" biológiai folyosót nyit a Tisza-völgyére. Máshol a megyében ennyire direkt összeköttetést nem sikerült találni. Az említett vonaltól nyugatra a nedvesebb élőhelyek túlnyomó többségében, —így a fűzlápokban (Salicetum cinereae), a fűz ligetekben (Salicion albae), a magassásréteken (Caricetum acutiformis-ripariae) és a zsombéksásosokban (Caricetum elatae)— a szárnyas futrinkát a kékfutrinka Duna-Tisza közi alfaja (Carabus violaceus rakosiensis) váltja fel. A szikesedő semlyékeseken a váltás nem teljes körű. Megkockáztatható, hogy e faj jelenléte a kiskunsági homokhát belső területein, éppen a szikes kismedencék láncolatának köszönhető. Az „ökológiai folyosót" valószínűleg a nádasok (Scirpo-Phragmitetum phragmitetosum) és a szikikáka mocsarak (Bolboschoenetum maritimi) biztosítják, vagy biztosították a csatornázások előtt. 1998-ban, Csehó Gábornak a bugaci Nagylegelőn ezekben a társulásokban sikerült kimutatnia a szárnyas futrinkát.