A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

I. fejezet. Gondolatok az M5-ös autópálya Csongrád megyei nyomvonalán 1998-tól 200-ig végzett ökofaunisztikai és florisztikai alapfelmérésekről - Néhány védett bogárról részletesebben

Kis szarvasbogár Dorcus parallelepipedus (LINNEUS, 1758) A kis szarvasbogár (Dorcus parallelepipedus) populációs szinten is polifág (Gaskó 1999). Hihetetlen mértékű ökológiai tűrőképességére jellemző, hogy a nagyvárosok parkjaiban éppúgy megtalálható, mint a szikes pusztaságok néhány idősebb fából álló izolátumaiban. Egyedeik a magasabb nedvességtartalmú elhalt, de még nem gombásodó faanyagot részesítik előnyben. A talajszinten meglehetősen sokat tartózkodó Dorcusok egyedsűrűségének megállapítására, tapasztalataink szerint, a sózott sörrel történő csapdázás a legalkalmasabb. Az egyéb módszerek eredményességét behatárolja, hogy a bogár fényre rendkívül gyengén repül és néhány csapdázószer (közöttük a széles körben alkalmazott etilénglikol) feltehetően taszítja. Védettségét veszélyeztetettsége semmiképp sem indokolja. Pompás virágbogár Cetonischema speciosissima (SCOPOLl, 1786) (=Potosia aeruginosa) A Potosiák rendszerint a Megopisok és a Dorcusok által megtámadott fákban jelennek meg, de a belül odvasodó, még élő törzsekben (ilyenek a fehér nyarak, a fehér füzek, valamint a kocsányos tölgyek között szép számmal akadnak) a három faj akár egyidejűleg is megtelepedhet. Ami a tápnövény-választást illeti, a Potosiák többsége populációs szinten is polifág. Jellegzetes egérürülékhez hasonló excretumukat a mikroorganizmusok közvetlenül humusszá alakíthatják, vagy az egy kiegészítő láncon keresztül humifikálódik. E lánc tagjai már nem nevezhetők faevőnek (xylofágnak). Tevékenységük alapján fához kötődő, vagy mindenevő lebontók (xylofág, illetve polifág interkalárisok) -Gaskó 1999A Cetonischema speciosissima (akárcsak a genus többi hazai faja) tekintélyes számban figyelhető meg a tölgyek és füzek nedvfolyásainál. Az előző fajhoz hasonlóan az erdőkön és ligeteken kívül mindenütt megtelepszik, ahol halódó fák, vagy facsoportok találhatók. Ezek haszonfák éppúgy lehetnek, mint régebbi telepítésű mező- és szántóvédő erdősávok maradványai. Mennyiségi kimutatásukra a borral töltött palackcsapdák a legalkalmasabbak.