A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)
I. fejezet. Gondolatok az M5-ös autópálya Csongrád megyei nyomvonalán 1998-tól 200-ig végzett ökofaunisztikai és florisztikai alapfelmérésekről - Néhány védett bogárról részletesebben
Holdszarva ganéjtúró Copris lunaris (LINNEUS, 1758) Mindenütt előkerül, ahol nagyobb mennyiségű szarvasmarha-, ló-, vagy juhtrágyát talál. Nagy tűrőképességü faj, egyedsürüségét kizárólag a legeltetett állatok mennyisége szabályozza. Védettségének fenntartását a haszonállatok számának drasztikus csökkenése, továbbá az istállózó szarvasmarhatartás elterjedése indokolja. Hengeres szalmacincér Theophilea cylindricollis (PIC 1895) és szalmacincér Calamobius filum (ROSSI 1790) A hengeres szalmacincér, nevével ellentétben, hazánkban sohasem fejlődik ki gabonák szárában. Minden bizonnyal a szalmacincér (Calamobius fllum) sem, de itt a névadásnak legalább létezik irodalmi alapja. Ez utóbbi faj tápnövényeként Reiter (1908-1916) a különböző gabonákat említi, amit a későbbi szerzők (Klausnitzer és Sander 1978, Kaszab 1971, Heyrovsky 1955, Horion 1974) minden kritika nélkül átvettek. Bár Horion (1974) konkrét „kártételeket" is említ, értesüléseit nem támasztják alá kinevelések. Anélkül, hogy az erősen hasonló habitusnak túlzott jelentőséget tulajdonítanánk a két cincérfaj (Theophilea cylindricollis és Calamobius filum) között meglehetősen sok az egyező vonás. Mindkét Cerambycida egy éves fejlődésmenetü. A kikelő lárva először közvetlenül a kalász alatt rág, majd a szárban lefelé halad, végül a talajban bábozódik (Klausnitzer és Sander 1978). A talaj valószínűleg a talajszint alatti növényi részt jelenti. Megfigyeléseink szerint ugyanis a hengeres szalmacincér a tarackbúza (Elymus repens) gyökértörzsében bábul. A szalmacincérre és a hengeres szalmacincérre vonatkozó hazai adatok néhány kivételtől eltekintve az utóbbi 35 évből származnak. A Theophilea cylindricollisnak 1971-ig Magyarországon mindöszsze 3 lelőhelyét ismerték, melyek: Zirc —1 példány a TTM gyűjteményében—, Villányi hegység —1 példány a TTM gyűjteményében— és Siklós —ahol csehszlovákiai rovarászok 4 cincért találtak— (Szalóki 1976).