A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

III. fejezet. Erdősítés a tisztább levegőjű Szegedért - A levegővédelmi és szociális rendeltetésű erdősítési tervek áttekintése

rendeltetésű erdők aránya 74,5%, a véderdőké 23,2 %, egészségügyi, szociális és turisztikai célokat szolgál 2%, az oktatás és a kutatás együttes részesedése 0,3%. Bár a védelmi erdők fogalmába belemagyarázható némi szociális elem, hiányzik az a rekreációs többlet, amit a franciáknál a „tartalékerdők" biztosítanak a lakosság számára. Szűkebb pátriánkban a szemléletváltás első lépése az volt, amikor 1975-ben, Szeged városára, csatolt részeire és közvetlen vonzáskörzetére (Szeged, Algyő, Kiskundorozsma, Tápé, Gyálarét, Szőreg, Domaszék, Röszke, Tiszasziget, Ujszentiván és Deszk) átfogó zöldövezeti terv készült (Feeser-Mátyás 1975, az alapelveket Beliczay István 1974/a, 1974/b ismertette). A tervezetet a MÉM Erdészeti és Faipari Főosztálya viszonylag gyorsan, a következő év elején (1976. január 7-én) jóváhagyta. Emlékeztetőképp, a javasolt erdők 32,4%-a szolgálta volna az üdülést, 46,4%-a (véderdőként) a környezetvédelmet, és mindössze 21,2%) a fatermelést. A kiterjedtebb erdőtagokat ökológiai folyosókkal kívánták összekapcsolni. Sajnos a termőföld védelemre hivatkozva, a reményt keltő elképzelésekből nem sok valósult meg. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a hivatkozási alap értelmezése koránt sem tekinthető egységesnek. Bizonyos városok és megyék törvényhozói segítették, mások gátolták a fásításokat. Hajdú-Bihar megyében például, a szegedi tervekkel csaknem egyidőben, 1972-74-ben kezdték el a jóléti- sétáló- és pihenőerdők tervszerű bővítését. A meglévő fás vegetációra alapozott munkával tekintélyes nagyságú, rekreációt (is) szolgáló erdőtagokat alakítottak ki. Az új telepítések főbb területei: Erdőspuszta, Bánk, Nagycsere és a Vekeri-tó környezete (Hajdú-Bihar Megye Friss Hírei 2000. 06. 05.). Szeged (tágabb értelemben vett) környékének levegő- és „embervédelmi" célzatú erdősítésre e sorok írója, először 1993-ban tett javaslatot. Az intenzív privatizáció időszakában elképzelései légváraknak bizonyultak. Megvalósításukhoz mindkét alapfeltétel hiányzott, jelesül a döntéshozói akarat és az ökonómiai háttér. Valószínűleg nincs ez másképp napjainkban sem, de legalább megkíséreljük ismételten felvázolni elképzeléseinket. Minden áthallás nélkül, a városvezetés és a hivatalnokok felelősségéről Vedres István az alábbiakat vetette papírra 1795-ben (in Vedres 1825):