A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

III. fejezet. Erdősítés a tisztább levegőjű Szegedért - A levegővédelmi és szociális rendeltetésű erdősítési tervek áttekintése

Nedves, mocsaras vidéken (amilyen városunk környéke volt abban az időben) az erdőrendtartás ajánlata minden szempontból megfelelt a termőhelyi adottságoknak. Nem véletlenül írta fűzfáról Vedres István (1825): ,,A víz járta földjeinken is, melly Nemes Városunk körül vagyon, úgy mint Baktó, Marostű, Vetyehát, Bodony és a többi laposságok, hogy nem tsak a fűzfa, melly rajtok önként minden gyarapítás nélkül nyől,... " „Nints ennél a Közönséges haszonra nézve, egy fa is alkalmatosabb a mi égünk alatt. " A komolyabb mértékű szegedi erdőtelepítéseket mégsem a felsőbb akarat, hanem az Alsó- és Felsőtanyán pusztító futóhomok kényszeríttette ki. Ez azonban már egy másik történet. A levegővédelmi és szociális rendeltetésű erdősítési tervek áttekintése Mérések egész sora bizonyítja, hogy a „város tüdeje" beteg. Szeged levegőjének a porterhelése annyira magas, hogy minden meggondolatlanul kivágott fa gyermekeink és unokáink egészsége elleni merénylet. A tennivalók felvázolása előtt érdemes az alábbi kérdéseket feltenni: 1./ Komolyabb erdősítés nélkül, a szegedi lakosok képesek-e a magas porterhelést egészségkárosodás nélkül átvészelni? 2.1 Ki vállalja a felelősséget a megbetegedésekért? 3./ Ki fizeti meg a gyógyítás és a rehabilitáció költségeit? A bajok orvoslására az egyetlen hatékony módszer a védelmi és rekreációs célú erdők telepítése. Ez a nagyvárosok körzetében kétségtelenül nem olcsó mulatság, de többszörösen megéri a ráfordított pénzt. Egy 40 éves, átlagos közép-európai erdő hektáronként évi 70 tonna szennyezőanyagot képes kiszűrni a környezetéből (Radó 2001). Az egyes fa- és cserjefajok porszűrő hatása meglehetősen széles skálán mozog. Krakoszevics (1966) számításai szerint (közli Keresztesi 1971), míg a szil fajok (Ulmus sp.) kiváló hatékonysággal kötik meg a port (3109 g/m

2

),