A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)
III. fejezet. Erdősítés a tisztább levegőjű Szegedért - Természetes fás vegetáció
,,Becskerekről Szegedre érkeztem, mely nagy, síkföldi város s a Tisza folyó mellett fekszik. Eddig tett utazásom alatt nem láttam más erdőséget, mint itt, a folyótól körülvett két kis ligetet. Az egész útvonalon, merre haladtam, nem tüzelnek mással, mint szalmával vagy náddal, mely a folyók és mocsarak mellett tenyészik, mely utóbbiakból nagyok vannak némely helyeken a nagy síkságok közt. " Bár a közölt szövegrész rendkívül becses forrás, önmagában még nem tekinthetjük perdöntő bizonyítéknak. A közlekedés résztvevői ugyanis (akárcsak napjainkban) a jó állapotú, többé-kevésbé kultúrkörnyezetben lévő utakat használták. Ezzel együtt II. Fülöp burgundi herceg főlovászmestere éles szemű megfigyelőnek bizonyult. Helyzetértékelését az elkövetkezendő évszázadok során számos dokumentum hitelesíti. Az erdők hiánya nemcsak az idegeneknek tűnt fel. A helyiek az építkezéshez szükséges fát messzi földről szerezték be. 1515-ben II. Lajos kiváltságlevelet adott a szegedi polgároknak, hogy házaik kijavításához a Tisza és a Maros folyókon fákat úsztathassanak le (Blazovich 1985). Jellemző képet fest városunk természeti környezetéről Bél Mátyás (1732/a) az „Országleírásban" (Notitia): „Amerre a szem ellát, mindent erdőszerűen növő sás borít (valószínűleg gyékény és nád -Gaskó 1999-). Ezeket tüzelőfa gyanánt használják az itt lakók és nemcsak tüzelésre, hanem házépítésre is szolgálnak ...csupán a fakitermelés hiányát lehet sajnálni, ezt azonban eléggé pótolja a nád. " A szerző egyedül a Tisza mellett tesz említést apróbb füzesekről. Bár ő személyesen soha sem járt errefelé, egyik munkatársa felmérte a vidéket. Zombori István (1984) szerint elképzelhető, hogy a szemtanú Markovits Mátyás evangélikus lelkész volt, aki csónakon szinte a teljes Csongrád megyei Tisza szakaszt beutazta. Természetes fás vegetáció A mai Szeged közvetlen környékén csak a Tisza és a Maros árterein alakult ki számottevő természetes fás vegetáció. Ezek a fíizligétek (Salicion albae) és fűz-nyár ligeterdők (Salicetum albae-fragilis) a folyók közelében az övzátonyokon, attól távolabb a holtágak partjainál tenyésztek.