A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

III. fejezet. Erdősítés a tisztább levegőjű Szegedért - Természetes fás vegetáció

,,Becskerekről Szegedre érkeztem, mely nagy, sík­földi város s a Tisza folyó mellett fekszik. Eddig tett utazásom alatt nem láttam más erdőséget, mint itt, a folyótól körülvett két kis ligetet. Az egész útvonalon, merre haladtam, nem tü­zelnek mással, mint szalmával vagy náddal, mely a folyók és mocsarak mellett tenyészik, mely utóbbiakból nagyok vannak némely helyeken a nagy síkságok közt. " Bár a közölt szövegrész rendkívül becses forrás, önmagában még nem tekinthetjük perdöntő bizonyítéknak. A közlekedés résztvevői ugyanis (akárcsak napjainkban) a jó állapotú, többé-kevésbé kultúrkörnyezetben lévő utakat használták. Ezzel együtt II. Fülöp burgundi herceg főlovász­mestere éles szemű megfigyelőnek bizonyult. Helyzetértékelését az elkö­vetkezendő évszázadok során számos dokumentum hitelesíti. Az erdők hiánya nemcsak az idegeneknek tűnt fel. A helyiek az építkezéshez szükséges fát messzi földről szerezték be. 1515-ben II. Lajos kiváltságlevelet adott a szegedi polgároknak, hogy házaik kijavításához a Tisza és a Maros folyókon fákat úsztathassanak le (Blazovich 1985). Jellemző képet fest városunk természeti környezetéről Bél Mátyás (1732/a) az „Országleírásban" (Notitia): „Amerre a szem ellát, mindent erdőszerűen növő sás borít (valószínűleg gyékény és nád -Gaskó 1999-). Ezeket tüzelőfa gyanánt használják az itt lakók és nemcsak tüzelésre, hanem házépítésre is szolgálnak ...csupán a fakitermelés hiányát le­het sajnálni, ezt azonban eléggé pótolja a nád. " A szerző egyedül a Tisza mellett tesz említést apróbb füzesekről. Bár ő személyesen soha sem járt errefelé, egyik munkatársa felmérte a vi­déket. Zombori István (1984) szerint elképzelhető, hogy a szemtanú Markovits Mátyás evangélikus lelkész volt, aki csónakon szinte a teljes Csongrád megyei Tisza szakaszt beutazta. Természetes fás vegetáció A mai Szeged közvetlen környékén csak a Tisza és a Maros árterein alakult ki számottevő természetes fás vegetáció. Ezek a fíizligétek (Salicion albae) és fűz-nyár ligeterdők (Salicetum albae-fragilis) a folyók közelében az övzátonyokon, attól távolabb a holtágak partjainál tenyésztek.

Next

/
Thumbnails
Contents