A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

III. fejezet. Erdősítés a tisztább levegőjű Szegedért - Erdőtörténeti példák

Ahhoz, hogy a holtpontról el tudjunk mozdulni, az országos kedvezményeket helyiekkel is ki kellene egészíteni. Ez a megoldás, amellett, hogy a végeredmény nem garantálható, meglehetősen nagy ráfordításokat igényelne. Részleges, vagy teljes felvásárlás Erdőtervezőkkel beszélgetve, többen felhívták a figyelmemet arra, hogy a meglévő, továbbá a leendő fásítások szempontjából, a tulajdonviszonyok döntő jelentőségűek. Ha nincs kellő mennyiségű állami, vagy önkormányzati tulajdonú erdősíthető terület, a különféle koncepciózus tervek és törvények alig érnek valamit. Az FM Erdészeti Hivatalának 2000. évi adatai szerint a hazai erdőtulajdon megoszlása a következő: állami erdő: 59,4% közösségi erdő: 0,9 % (!) magántulajdonú erdő: 23,2 % rendezetlen magántulajdonú erdő: 16,1 % Különösen a közösségi erdők hiánya aggasztó. Úgy tűnik, a nehéz anyagi helyzetben lévő önkormányzatok megszabadultak rekreációs célokat szolgáló erdeiktől, vagy pénz híján, hagyták az ilyen területeket elárverezni. A tulajdonosi háttér és a tervezhetőség közötti kapcsolat felemlegetését nem az aktuális viszonyok ultrabalos bírálatának szántuk. A hazai erdészek és természetvédők az elmúlt 130 esztendőben már jó néhány alkalommal belestek a magánérdekek csapdájába. Igaz, olykor a szakmai követelményeknek is sikerült érvényt szerezniük, de nem ez a jellemző. Nézzünk mindkét szakterületről egy jól végződő és egy kudarcba torkolló esetet. Erdőtörténeti példák 1873-ban a korábbi gyors gazdasági fejlődés megtorpant. A fél Európán átcsapó ciklikus gazdasági válság hazánkban is éreztette hatását. A fenyegető csőd elkerülése érdekében felvetették az állami erdők eladásának gondolatát (Kolosváry 1975). Az első igazán veszélyes „magánosítási szándékot" Káinoki Bedő Albert országos főerdőmester, valamint közvetlen munkatársai, Divald Adolf és Wagner Károly akadályozták meg. A meglehetősen kényes ügy minden bizonnyal felgyorsította a régóta vajúdó I. Magyar Erdőtörvény (1879. évi XXXI. tc.) kidolgozását, és annak következetes keresztülvitelét. (A törvényjavaslat alaptételeit Divald Adolf már 1865-ben az OMGE választmánya elé terjesztette -Kolosváry 1975-.)