A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

II. fejezet. Szegednek és vonzáskörzetének természeti állapotáról (A helyi védettségre javasolt területek ismertetése, továbbá a város környékének erdősítési alapelvei) - A Külső Sancer-tavak vízszennyeződéséről - Járulékos feladatainkról - Értékmentés a felszámolásra kerülő szuburbán élőhelyeken

A Külső Sancer-tavak vízszennyeződéséről A Külső Sancer-tavak legfeljebb némi jóindulattal mondhatók élő víznek. A Zilahi-Sebess Géza (1935) által leírt egykori madárvilág alaposan átalakult. Tulajdonképp nem a fajszám az, ami jelzi a problémát, inkább az itt tartózkodás ideje. A vízből táplálkozó fészkelők kevés kivétellel hiányoznak, a vonuláskor idevetődő példányok hamarosan tovább állnak. Az élővilág pusztulásának az 1980-as években bekövetkezett katasztrofális vízszennyezés az oka. Erre az egyedüli hatékony ellenszer a Horváth Benő (1997) által javasolt iszapkiemelés lenne. Bár az utóbbi években komoly erőfeszítések történtek a vízminőség javítása érdekében, a Szegedi Vadaspark kizárólag külső anyagi segítséggel tudná megoldani ezt a feladatot. Járulékos feladatainkról Értékmentés a felszámolásra kerülő szuburbán élőhelyeken Szeged terjeszkedése folytán egyre több természetes és természetközeli biotóp alakul át visszavonhatatlanul „kultúrtájjá". Mivel a beépített részek tőszomszédságában ezek a területek alaposan meggyérültek, a további „természetátalakítás" elsősorban a kiskerteket és gyümölcsösöket fenyegeti. Különösen veszélyeztetettek a város terjeszkedési irányába eső peremvidékek. (A kritikus zóna a szegedi oldalon északon, északnyugaton, az újszegedi oldalon délen és északkeleten húzódik.) Az itteni gyümölcsösök többsége az elmúlt 40-50 évben keletkezett. A (gyakran hangoztatott) cél a lakosság jobb ellátása volt. A tradicionálisan kiskertes városrészek (Petőfitelep, Baktó, Belső-Újszeged) beépítés miatt kieső termését kívánták ily módon pótolni. -40. sz. kép-