A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

II. fejezet. Szegednek és vonzáskörzetének természeti állapotáról (A helyi védettségre javasolt területek ismertetése, továbbá a város környékének erdősítési alapelvei) - A városi (urbán és szuburbán) madárfauna védelméről

tendő alatt nem érhetünk el látványos fejlődést, de a tartamosság- és minőségbeli különbség megéri a várakozást. A belterület látképének esztétikussá formálásában fontos szerepet kapnak a különféle tűlevelű fák. Bár ezek a növények nem őshonosak vidékünkön, ültetésük a Körtöltésen belül és Újszeged teljes területén mindenütt javasolható. 3./Külterület (Szegeden a Körtöltésen, Újszegeden a Temesvári körúton kívüli részek) Kizárólag praktikus okokból (az övezettípusok elkülönítése érdekében) vettük át ezt a kategóriát, mert szinte lehetetlen határvonalat húzni a külterületek fásítása és az általunk javasolt erdősítések közé. (A telepítendő fa- és cserjefajok ismertetését a III. fejezetben találjuk.) A városi (urbán és szuburbán) madárfauna védelméről A nagyvárosi fásítások tervezése és megvalósítása nem kizárólag esztétikai és kertészeti probléma. Minden egyes esetben célszerű tisztázni az adott fának, fasornak, vagy egyéb ültetvénynek az urbán és szuburbán faunában betöltött szerepét. Ebből az alapelvből kiindulva már az első körben védetté kellene tenni a Tisza Lajos körút megmaradt idős nyugati ostorfáit, mert ezek télen pótolhatatlan táplálékforrást jelentenek a csonttollúaknak (Bombycilla g. garrulus), a meggyvágóknak (Coccothraustes c. coccthraustes), a fenyőrigóknak (Turdus pilaris) és a seregélyeknek (Sturnus v. vulgaris) -Jakab-Molnár-Albert-Bogdán-Kasza-MagyarMihály 1980-. Gyakori jelenség, hogy télen az erdei fülesbaglyok (Asio o. otus) nagyobb csapatokba verődve tűlevelű facsoportokba húzódnak. Megyénk tiszántúli felében kizárólag a parkokban, a zöldövezetek kertjeiben és néhány városkörüli fásításban találhatók telelésre alkalmas helyek. A Nagymágocsi Szociális Otthon kertjében, tiszafa bozóttal (Taxus baccata) körülvett szúrós lucokon (Picea pungens glauca) gyűltek össze a madarak, a hódmezővásárhelyi Kása-erdőben a feketefenyő (Pinus nigra) állományt választották. A SZTE Füvészkertjében dr. Marián Miklós erdei fenyőn (Pinus sylvestris) figyelt fel tömeges jelenlétükre. Újszeged néhány pontján, valamint a (Hódmezővásárhelyhez tartozó) Kútvölgyi Gyógyintézet parkjában a baglyok a lucfenyőket (Picea abies) részesítették előnyben.