A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

II. fejezet. Szegednek és vonzáskörzetének természeti állapotáról (A helyi védettségre javasolt területek ismertetése, továbbá a város környékének erdősítési alapelvei) - A városi (urbán és szuburbán) madárfauna védelméről

Az eddigi megfigyelésekből úgy tűnik, a telelő csoportoknak a tűlevelűek a preferált fáik. Árnyalja a képet, hogy Szeged jobb parti részein, a tarjáni, az észak-városrészi és a felsővárosi lakótelepeken esetenként lombos fákon is láttak „telelő" bagolycsapatokat. A Szegedi Vadaspark területén, továbbá (reményeink szerint) a hozzá csatolandó területeken célszerű lenne bagolytelelésre alkalmas, nagyobb tőszámú szúrós lucfenyő (Picea pungens glauca), feketefenyő (Pinus nigra) és virginiai boróka (Juniperus virginiana) állományokat kialakítani. Azért itt, mert a kerítés kellő oltalmat biztosít a cseperedő fácskáknak, melyeket az átmeneti zóna és a külterület egyéb helyein -minden bizonnyalellopnának. (A telepítendő tűlevelű fajokat a rendkívül csapadékszegény és forró nyarú 2000. esztendő tapasztalatai alapján válogattuk össze.) A fauna védelme indokolná a külterületeken és a környező erdősávokban rendszeresen folyó, már-már kényszeres „bozótirtás" alapos átgondolását, mert ezzel a ténykedéssel minden évben számos énekesmadár búvóhelyét és fészkelési lehetőségét szüntetik meg. Figyelembe kellene venni a szuburbán és a természetes (vagy természetközeli) élőhelyek egymásra gyakorolt hatását is. Ezt a kérdést Szegeden, eddig csak a madárfauna vonatkozásában vizsgálták. Több évi rendszeres felmérés után, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi munkacsoportja (Jakab-Molnár-Albert-Bogdán-KaszaMagyar-Mihályné 1980) az alábbi következtetésekre jutott: „(A szuburbán biotópok esetében) Sok a hasonlóság a természetes körülményekhez, és e területek szomszédosak, esetleg érintkeznek is a természetes életterekkel. Az újszegedi oldalon mutatkozik legszembetűnőbben ez a kapcsolat az ártéri nyár- és fűzligeteken keresztül az ártér növényvilágával. Ennek az élettérnek madárösszetételét bővítő fajok a természeteshez nagyon hasonló környezetet találnak, és alkalmazkodásuk főként ökológiai jellegű, de mutatnak már bizonyos tűrőképességet is az emberi hatásokkal szemben, azaz az urbanizálódás kezdetén állnak, ún. potenciális urbanisták. " Felméréseink szerint hasonló jellegű kapcsolatrendszer épült ki a Körtöltés melletti erdősáv és a lakótelepek fásított részei között. Igaz itt az arány némiképp eltolódik az „urbánus" fajok irányába.