A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

II. fejezet. Szegednek és vonzáskörzetének természeti állapotáról (A helyi védettségre javasolt területek ismertetése, továbbá a város környékének erdősítési alapelvei) - A fafajok kiválasztásáról

Asotthalmon ,, 1992. július-augusztusában olyan páraszegény levegő (augusztusban 36C° volt) volt, hogy a szakiskola parkjában a tuják és a lucfenyők egy része kiszáradt. A templom kertben a 60 éves lucfenyők mind elpusztultak. Boróka egy sem! (Virginiai sem!) A 90 éves tanulmányi erdőben a kemény lombosak közül az öreg kocsányos tölgyek csúcsszáradása felgyorsult. Érdekes módon a száraz periódust a korai juharok! és a kőrisek bírták legjobban. " 2./ Fákkal átlagosan ellátott rész (Szegeden a Nagykörút—Körtöltés közötti terület, Újszegeden a Tisza és a Temesvári körút határolta belső rész) A városmag szennyezett levegőjű, extrém mikroklímájú katlanjával összevetve, ebben a „természetközeiibb" átmeneti zónában kedvezőbb ugyan a zöldterületek helyzete, de a városfásítás problémakörét célszerű itt is differenciáltan kezelni. A térségében sűrűn beépített övezetek, forgalmas utak és nagy kiterjedésű, parkosításra kiválóan alkalmas területek váltogatják egymást. A mozaikos biotópokból adódik, hogy alkalmanként ugyanazokat az elveket kell követnünk, mint a belterületnél. Szerencsére az esetek többségében az őshonos fafajok telepítésének nincs különösebb akadálya. Ennek előnyeiről mindenki meggyőződhet, aki egy rövid sétát tesz az Északi-városrészben található Parkerdőben. Az övezetben mindenütt érdemes előnyben részesíteni a hosszú életű hazai fafajokat (pl. kocsányos tölgy -Quercus robur- és a magas kőris Fraxinus excelsior- stb.). Az sem utolsó szempont, hogy a kocsányos tölgy virágpora -ellentétben sok más fáéval- gyakorlatilag nem okoz allergiás tüneteket. A Csongrád megye természetközeli erdőtársulásaiban előforduló hazai szileket (vénic szil -Ulmus laevis- és mezei szil -Ulmus minor-) a rettegett szilfavész miatt, a gyengébb termőhelyeken csak módjával ajánljuk. Helyettesítésükre megengedhetőnek tartjuk a városfásítások csodanövényének tartott turkesztáni szilt (Ulmus pumila). A rendszerint rövid életű, környezeti feltételek iránt érzékeny díszfákkal összevetve, a hazai keményfák telepítése hosszabb távon tetemesen csökkenti a parkok létesítési és fenntartási költségeit. Igaz így néhány esz-