A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)
III. fejezet; Múzeum és természetvédelem - Alapelvek
fejezet Múzeum és természetvédelem "Tűrhetjük-e hallgatagon, hogy bizonytalan gazdasági érdekből, romboló dühtől vezényelve, vagy vétkes könnyelműség miatt örökre és pótolhatatlanul eltűnjenek olyan értékes természeti alkotások, eredeti szépségek, nagy értékű ritkaságok, amelyek soha többé újra létre nem hozhatók? " Földváry Miksa (1928) Alapelvek A múzeumi preparátumok, mint azt a raktárkiállításokkal kapcsolatban már említettük, semmiképp sem az öncélú felhalmozás kellékei. Nyilvánvaló, hogy épelméjű ember nem lát neki ezerszámra szarvasbogarat, katicabogarat, vagy bármilyen más rovart gyilkolászni. Nem szedi ki évről-évre az utolsó egy-két tő védett növényt, ahogyan az Kiss Tamás (1980) vitairatában szerepel. Ilyet legfőbb kereskedelmi célból tesznek néhányan, de azok nem múzeumi dolgozók és amatőr kutatóknak sem nevezhetők. Munkánk behatárolt törvényi keretek között folyik, és nem történt ez másként a múltban sem. A megváltozott jogi környezet hatására már az 1960-as években (nagyon helyesen) a legtöbb gerinces csoportnál az "élve határozás" gyakorlata került előtérbe. A közgyűjtemények számára (reményeink szerint mindörökre) véget ért a puskára és mindenféle egyéb ölőszerkentyükre épülő madár- és emlősgyüjtés. Az új viszonyok mélyreható módszertani változtatásokat igényeltek. Az áttérés gyors és teljes körű volt, de korántsem zökkenőmentes. Kiváltképp a madártani megfigyeléseknél dimenzionálódott túl a szubjektum, ami jól körvonalazható (és a pontatlan közlések tömkelegén tetten érhető) hibaforrást jelentett. Ezzel magyarázható az a felelevenített etikai szabály, hogy faunisztikai ritkaságok felbukkanásakor a megfigyelőn kívül 2 hitelesítőnek is meg kell bizonyosodnia az adat igazságtartamáról. Ugyanezt a célt szolgálta a későbbiekben az ún. „madárgyürűzői vizsgák" kötelezővé tétele. Szerencsére sokan felismerték, hogy egy állatot, vagy növényt csak úgy lehet megmenteni, ha előbb azonosítják azt. Másképp fogalmazva, elmélyült taxonómiai ismeretek hiányában a természetet legfőbb szeretni lehet, védeni semmiképp.