A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

II. fejezet A természettudományi részleg közművelődéséről a kezdetektől 2000-ig - Állandó jellegű foglalkozások - Múzeumbaráti körök, szakkörök, szakosztályok

A Csongor-féle szakkör az 1950-es évek végén fokozatosan elsorvadt. Szerepét a Marián Miklós nevével fémjelzett madártani (később madártani és természetvédelmi) szakkör vette át. A madártani és természetvédelmi szakkör Ezt a határainkon túl is elismert madár- és környezetvédelmi alkotóműhelyt minden korábbi helyi szerveződéstől megkülönböztette kivételes szervezettsége, széles tömegbázisa és a szakmailag kvalifikált kutatók magas részaránya. A Dél-Alföld sokáig egyetlen, tényleg civil kezdeményezésű természetvédő szervezetének tényszerű adatait Marián Miklósnak (1982) a szakkör 20. évfordulóját méltató írása alapján tekintjük át. Ebben a megalakulásról az alábbiak olvashatók: „ 1962 őszének egyik estéjén ötven hatan ülünk dr. Beretzk Péter, neves szegedi ornitológus kis szobájában. Nag}' lelkesedéssel tárja elénk elgondolását: alakítsanak a szegedi és a környékbeli amatőr ornitológusok „madártani kört" a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Csongrád megyei Szervezete keretében. Az előterjesztést, amit Nemes Csaba, a TIT szaktitkára „hivatalosan" megerősít, magáévá teszi a kis társaság és ezzel megkezdődik a „Madártani Szakkör" működése. " Az alapító tagok között ott találjuk Csongrád megye madarászainak az első vonalát, így dr. Beretzk Pétert, Hadnagy Bélát, dr. Magyar Leventét, dr. Marián Miklóst, Nemes Istvánt, Puskás Lajost és dr. Varga Bélánét. A később csatlakozók teljessé tették a kört. Soroljunk fel közülük is néhányat: dr. Bankovics Attila, dr. Csizmazia György, Jakab Béla, dr. Kasza Ferenc, dr. Molnár Gyula, dr. Rékási József, dr. Traser György. Célkitűzéseik az alábbiakban foglalhatók össze: - A természetvédelmi, ezen belül kiemelten a madárvédelmi ismeretek elsajátítása és népszerűsítése. - Hazánk és benne szűkebb pátriánk, Csongrád megye madártani hagyományainak a folytatása. - Az ifjúságnak a természet és a madarak védelmére történő nevelése. A szakkör tagjainak száma a kezdeti évek kivételével egészen az 1980-as évek közepéig 40 és 70 között ingadozott. A kb. 20-25 főből álló törzsgárdát a bérből-fizetésből élők alkották. A tagság zöme (60-70 %-a) a különböző oktatási formák tanulóiból állt. Augusztus kivételével - amikor a diákokat nem lehetett elérni - minden hónapban 1 foglalkozást tartottak a TIT Kárász utcai klubhelységében. Főbb profiljaik: - madármegfigyelés (1965 és 1982 között 35 terület),