A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

II. fejezet A természettudományi részleg közművelődéséről a kezdetektől 2000-ig - Állandó jellegű foglalkozások - Múzeumbaráti körök, szakkörök, szakosztályok

oszthatók. Az elsőbe a három (térbeli), a másodikba a kétdimenziós (síklapra felvitt ábrák) alkotások tartoznak. Az életkorral együtt járó változások jól nyomon követhetők. Az egészen fiatalok (11 év alatti gyermekek) ösztöneikre hallgatva látják és ábrázolják az őket körülvevő világot. Szobraik, rajzaik ugyan egyszerű kivitelezésűek, de számos meghökkentő ötletet tartalmaznak. Témalátásuk, elvonatkoztató képességük a barlangrajzok világát idézi. Később (a 11-től a 14 évesekig) a termésekből, levelekből, fadarabokból készült szobrok, rajzok, valamint a levelekből összeállított életképek egyre mívesebbé válnak. Az eredeti ötletek (sajnos) ezzel párhuzamosan némileg visszaszorulnak. A vizsgált korosztály (tehát 6-tól 14 évesig) még fogékony minden újra, sokkal nyitottabbak az őket körülvevő világ történéseire, mint mi felnőttek. Felfedező vágyuk révén, némi szakavatott segítséggel, egy életre szóló környezettudatos szemlélettel gazdagodhatnak. Hazánk áldatlan környezeti állapota a jelenlegi szemlélet mellett tovább romolhat. Úgy tűnik a felnövekvő nemzedéknek kell meghoznia mindazokat a döntéseket, melyeket a mi generációnk tudatlanságból, vagy önös érdekeitől vezérelve elmulasztott. Az erdőgazdaságok által működtetett erdei iskolák természetesen nemcsak a kreatív művészi munka színterei. Az itt „tanuló diákok" olyan praktikus tudnivalókkal gazdagodhatnak, mint az alapvető faj ismeret, vagy a különféle erdei termékek hasznosítása. A Móra Ferenc Múzeum természettudományos részlegének munkatársai sohasem törekedtek rendszeres és tematizált gyermekfoglalkozásokra. Ehelyett inkább az érdeklődő fiatalokat vontuk be az itt folyó munkálatokba. Nem kívántunk akarata ellenére senkit sem „megnépművelni". Fő profilunk 1992-ig a rovartan volt, ami behatárolta a foglalkoztatottak létszámát is. 1978 után a múzeumpedagógia intézményünk közművelődési részlegének egyik kiemelt profilja lett. A temészettudományos foglalkozásokat 1979-től 2000ben bekövetkezett haláláig dr. Csizmazia György főiskolai docens (JGYTKF, majd SZTE) vezette (Lipták 1999). Mivel a kétségkívül nívós foglalkozások legfőbb a közös intézmény szintjén kötődtek osztályunkhoz, ismertetésüktől eltekintünk. Múzeumbaráti körök, szakkörök, szakosztályok A kis létszámú (és költségvetésű) múzeumi egységek akkor tudnak igazán hatékonyan dolgozni, ha munkájukba sikerül kellő számú külsőst bevonni. Ez korántsem annyira egyszerű dolog, mint amennyire első pillanatban látszik. Az adott tudományág iránt érdeklődőkből viszonylag rövid idő alatt kell önálló ténykedésre képes munkacsoportot kialakítani. E folyamatban a tudományos és a közmüvelődé-