A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

II. fejezet A természettudományi részleg közművelődéséről a kezdetektől 2000-ig - Állandó jellegű foglalkozások - Múzeumbaráti körök, szakkörök, szakosztályok

si tevékenység összehangolása alapvető módszertani kérdés. Sajnos a szakmaiság rovására könnyen lehet mértéket téveszteni. Annak ellenére, hogy a szakkörök létesítése sohasem tartozott a látványos sikerrel kecsegtető feladatok közé, eddig minden (hosszabb ideig) intézményünkben munkálkodó zoológus élt ezzel a lehetőséggel. A célkitűzések hasonlósága ellenére, a konkrét megoldásokra rányomják bélyegüket az egyes szakemberek személyiségi jegyei. Az egyszerűség kedvéért a következőkben szakkörként tárgyalunk minden olyan szerveződést, amely valamilyen formában a természettudományi részleg múzeumi alaptevékenységét segítette. Czógler Kálmán szakköre Tanítványának és későbbi múzeumbeli utódjának, Csongor Győzőnek (1977) a szavaival élve Czógler Kálmán főreál iskolai tanár "Nem elégedett meg az óra s a tankönyv szűk kereteivel, tanítványaival mindig kirándult - akiket egyébként önállóan foglalkoztatott - s mindezt akkor, amikor még szakkörök sem léteztek az országban. (Ez valószínűleg a korszerű, tantervben rögzített szakköri foglalkozásokra értendő.) Szegeden O volt az első, aki iskolai kísérleti kertet, füvészkertet létesített. " „ ... Vegytani, ásványtani, de főként biológiai szertárát tanítványai segítségével oly mértékben fejlesztette, hogy az a modern követelményeknek teljes mértékben megfelelt. " Csongor Győző (1977) visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy amikor Czógler 1917-ben „félállásban" intézményünkhöz került, néhány volt tanítványát bevonta a múzeumi munkába. Segítségükkel elsősorban a munkaigényes preparálást kívánta felgyorsítani, de a manuális munka mellett a közös gyűjtőutak a tárgyanyagot is szépen gyarapították. Csongor Győző, aki diákéveiben afféle „famulusként" gyakran kísérte el mesterét, egyik kirándulásukra így emlékezett vissza majd fél évszázad távolából (Csongor 1979) : (tavasszal) „...ha a környéket járom...mindig első mesteremre Czógler Kálmánra gondolok, aki mint diákot először vitt magával egész napos kirándulásra, Nagyszéksósra (1933), ahol a Bálint tanyán Móra Ferenc „leltározta" valamilyen hun nagyuraság kincsös hagyományainak újra fölbukkant részleteit... Akkor láttam és hallottam először és utoljára megnyilatkozni Mórát a természetről. „Egész féldélutánon" hallgattam őt. " Sajnos a kutatásokban részt vállaló fiatalokról csak egy kései, 1935-ből származó névsorral rendelkezünk. Czógler Kálmán (1935) „Adatok a Szegedvidéki vizek puhatestű-faunájához" c. tanulmányában olvashatók az alábbi sorok.