A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

II. fejezet A természettudományi részleg közművelődéséről a kezdetektől 2000-ig - Jelenlegi állandó kiállításaink állagvédelméről

Gombásodás és a fakárosítók eUeni védekezés Az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban lévő bemutatók környezetüknél és a befogadó épület anyagánál fogva sokkal nagyobb odafigyelést igényelnek, mint egy átlagos múzeumi kiállítás. Különösen igaz ez a megállapítás a fából készült ún. „Csete-féle" pavilonokra, ahol az elmúlt néhány évben szinte minden létező károsítás előfordult. Kezdjük a sort a fakárosító gombákkal. 1997-ben, amikor a VII. pavilon picéjében a bányaenteriőr készült, a nyirkosság még akkora volt, hogy a körácsolatot szinte napokon belül ellepte a penészgomba. Az egész kiállítás elviselhetetlen dohos szagot árasztott. A lekérgezett fenyőácsolatban több helyen cincérekre utaló furatlisztet is találtunk. A gombamentesítést mindenképp a már beépített faanyag szétbontása nélkül szerettük volna megoldani. Néhány fertőtlenítő szer eredménytelen kipróbálása után (ifj.) Szani Zoltán irányításával, egy általa kikísérletezett, egészségre ártalmatlan hatóanyaggal kezeltük le a faanyagot. A szer alapja az alacsony molekulasúlyú gépolaj. Ebbe a gombásodás megakadályozására meghatározott mennyiségű szalicilt és nátriumbenzoátot tettünk. Valódi (kémiai) oldódásról ugyan nem beszélhetünk, de az elegy hatása így is tökéletesnek bizonyult. A pince éppoly nyirkos, mint annak előtte, ám a fertőtlenítés óta se gombásodást, se fakárosító rovart nem észleltünk. Az utóbbiakkal valószínűleg a gépolaj végzett, hiszen semmilyen inszekticidet nem használtunk. A módszer egyetlen hátránya, hogy utána (zárt térben) néhány hétig elég erőteljes gázolajszag terjeng. A VII. pavilon picéjében a kritikus időszakban két nagy teljesítményű ventillátorral segítettük a szellőztetést. (Ifj.) Szani Zoltán 1997 szeptemberében a II—

es, a IV-es és az V-ös pavilonok akácfából készült emelvényeit (közép térelemek) 3 egymást követő alaklommal kezelte gépolajban oldott deltametrinnel. Az ismételt átecsetelések hatására a piros csuklyásszú (Bostrychus capucinus) okozta rágások mindhárom teremben végérvényesen megszűntek. A Bostrychus capucinus az álszúkkal (Anobidae) ellentétben nem kifejezetten a beépített faanyag károsítója. A kártétel minden bizonnyal annak a következménye, hogy a bütük eleve fertőzött, ún. „lábon száradt" fákból készültek. A jelek szerint az alapgeneráción kívül még egy nemzedék ki tudott fejlődni, ami akkor is elhúzódó károsítást sejtet, ha nem lép fel kummuláció. Úgy tűnik a Szani-féle eljárás a belső fejlődésü (endomorf) xylofág fajoknál is megfelelő hatásfokú. A legnagyobb előnye az, hogy az alkalmazott hatóanyagok a látogatók és a tereinőrök egészségét semmilyen módon sem károsítják. Lebomlásuk lassú, a fába beivódva több évig biztos védelmet nyújtanak. A fa külső rétegeibe bejutott gépolaj megakadályozza a fakárosító bogarak peterakást, így ezek kummulálódása még a faanyag nedvesedése esetén sem várható. Lényegében véve bármely más anyaggal történő felületkezelés (pl. olaj festék, xy iámon, petróleum)