A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A polihisztorság korától a természettudományi osztály megalakulásáig - Az egyes részgyűjtemények helyzete 1974 és 2000 között

- A szegedi Körtöltés és az azt övező erdőfoltok. Gaskó Béla doktori disszertációja e terület cincérfaunájából (Cerambycidae) készült. Leközölve a Móra Ferenc Múzeum évkönyvében (Gaskó 1979). - Tisza-menti hullámterek A jobb parton az Algyői hídtól az országhatárig, a bal parton a Belvárosi hídtól az országhatárig terjedő sáv. - Maros-menti hullámterek A jobb parton a városhatártól a torkolatig, a bal parton a teljes deszki és szegedi szakasz. - A Kiskundorozsma-szatymazi szikes kismedence komplex Hosszúhát-Jánosszállási körzet, Rózsa-laposa, Nagyszék. (E területek vizsgálata 2000-ig kiemelt feladataink közé tartozott.) - Egyéb fon ( osa b h gyűjtőhelyek Zsombói-láperdő. Opusztaszer, Asotthalom környéke, Új szentiván, Tiszasziget, Hódmezővásárhely-Körtvélyes, Mártély. Az 1985-1992 közötti tevékenység - Tápnövényből történő kinevelések Ebben az időszakban váltak általánossá a tápnövényből történő kinevelések. A hazai múzeumi vonal munkatársai közül valószínűleg mi voltunk az elsők, akik (az alapfelmérés részeként) xylofág bogárfajokra alkalmazták ezt a lepkészek körében régóta elterjedt és kedvelt módszert. Az elsőség nem vonatkozik az amatőrökre. Gaskó Kálmán például már az 1960-as években rendszeresen élt a kitenyésztés nyújtotta előnyökkel. Kezdetben az eredeti közegéből kiszedett cincérlárvákkal próbálkoztuk. A papírból készült különféle „kinevelő csövek" csak akkor hoztak elfogadható eredményt, ha közvetlenül a bábulás előtt álló anyaggal (prepuppa) dolgoztunk. Minden egyéb esetben siralmasan rossznak bizonyult a kelési arány. Ezen úgy kívántunk segíteni, hogy vittünk be olyan tápnövény darabokat, melyekben a lárvák tovább rághattak, és elkészíthették a bábbölcsőiket. A fokozott sérülésveszély (a lárvák összerágják egymást) miatt minden egyes példányt külön Petri-csészébe raktunk. A tápnövény-kockát időnként megnedvesítettük (pl. kivéve megfújtuk vízzel, nedves papírvattát terítettünk rá stb.). Kényszerből üres gyufásdobozban is neveltünk ki prepuppákat. Ilyenkor a jószágok mellé nedves papírvatta csomócska került. 1987-től a kinevelésekhez egy külön helyiséget kaptunk. Ettől kezdve többnyire magát a tápnövényt, vagy az abból kivágott kockákat hoztuk be. Az egyes minták a növényfaj, a bekerülési dátum és a lelőhely figyelembe vételével, külön vivánumokba kerültek. (Pl. 1. minta: kocsányos tölgy 1999. 01. 23., Asotthalom Tanulmányi-erdő = 1. vivárium; 2. minta: kocsányos tölgy 1999. 01. 23., Asotthalom Rívó-erdő = 2. vivárium stb.)