A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Vízparti növényzet és gyepek a szabályozás előtt

4.ábra A torkolatvidék Mátéffy Pál 1852. évi térképén betorkollott a Batida felől érkező Kövesd Erébe, mely két ágra szakadva (Kis Kövesd Ere, Nagy Kövesd Ere) ömlött a Porgány Érbe. Bár az egyes ereket a térképek készítői olykor eltérő név alatt tűntetik fel, azonosításuk nem túl nehéz feladat. Az eddig leírtak alátámasztják Gazdag László (1960) elméletét, mely szerint a szabályozás előtt a Batidai-síkon szétterülő Száraz-ér vize szintén a vázolt érrendszeren keresztül szivárgott le a Porgányba. A környék síkjai kizárólag a csapadékos esztendőkben lehettek folyamatosan tószerű állóvizek. Szárazabb periódusokban az egykori pangó vizek fehéren kivirágzott a szik. Az I. katonai felmérés készítői /1784 Coll. XIX. Sect. 29./ egyértelműen Sziknek (esetleg a Szűknek vagy Széknek) nevezik ezeket a mélyedéseket. Ilyenek például a Lelei Szik, a Keskeny Szük, a Tisza Szik, a Batidai Szik, a Biberés Szikja és a Genes Szék. Bár az egykori pangóvizes zóna helyén jelenleg nincs szoloncsák szikes, a térképszelvények készítőinek megfigyeléseit egyéb adatok is alátámasztják. Kitaibel Pál 1798. és 1810. évi utazásai során érintette Csanád megyét, ahol szolonyec jellegű puszták mellett vakszikeseket is talált (Gombocz 1945). Molnár (1996/b) szerint az általa talált Lepidium crassifolium a szoloncsák szikesek jellemző növénye. Tótkomlós határában 1890-ig rendszeresen söpörték a sziksót (Tábori 1957). Pitvaros határában Bettko Adam bíró és Czabarka György m. bíró szerint 1866-ban „ A vizenyős rétes, szikes helyek többnyire a nyugati részen esnek, van a község határában ugyancsak a nyugoti részen nagyobb székes víz