A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Természetvédelmi vonatkozással is bíró alapkutatások

Károlynak a Kismarostötöl Vetyehátig terjedő hullámtériről készített malakológiai cikke (Bába 1958). Általános érvénnyel elmondható, hogy Vetyeháton és a Maros torkolatvidékén a gerinces taxonok kikutatottabbak, mint a lényegesen nagyobb faj számú gerinctelenek. A Tápé monográfiában Marián Miklós (1971) részben az irodalomra, részbenm saját adataira támaszkodva meglepően gazdag fajlistákat közöl a torkolat hal (Pisces), kétéltű (Amphibia), hüllő (Reptilia), madár (Aves) és emlős (Mammalia) faunájáról. Felhasznált hivatkozásai kevés kivétellel a Tisza folyó hullámtereire vonatkoznak. Ez utóbbiak között említhetjük például Havranek László (1961) rovarevőket (Insectivora) feldolgozó munkáját. Erdei Miklós (1979) a rókák Tisza-Maros hullámtéri populációjának táplálkozásbiológiájáról írt tanulmányt. Gausz János (1970-1971) Tápé-Porgány körzetének Orthopteráit vizsgálta (Gausz 1970-1971). 1995-ben magyar és romániai kutatók hidrobiológiái, természetföldrajzi, florisztikai, általános ökológiai és faunisztikai munkáiból állították össze az eddigi legkomplexebb kiadványt a Maros völgy élővilágáról (Hamar-Sárkány-Kiss 1995). Ebben a teljes vízgyűjtőterületre találunk adatokat. Eredményeiket a megfelelő taxonoknál ismertetjük. Viszonylag teljesnek tekinthető a torkolatvidék egyenesszárnyúinak (Orthoptera) felmérése. 24 faj előfordulását közlik, kitérve legfontosabb ökológiai jellemzőikre (Krausz-Pápai-Gallé 1995). A szitakötők (Odonata) hazai előfordulásait Dévai György, Bodnárné Pálosi Gabriella és Benedek Pál (1976) összegezte. Adataik között számos porgányvidéki, újszegedi és kiszombori található. Gaskó Béla (1979, 1982, 1995, 1998) 3 Kárpát-medencére új Cerambycida faj (Phymatodes puncticollis, Agapanthia osmanlis, Neoclytus acuminatus) előfordulását jelezte erről a vidékről. A már említett, kárpát-medencei endemizmusnak számító Molorchus salicicoláról több írásában is találhatók vetyeháti adatok (Gaskó 1995, 1997). Avasi Zoltán (1985, 1987) közvetlenül a torkolat utáni jobb parti hullámtéren vizsgálta a Carabida cönozisok árhullámok alatti szétszóródását és a közösségek ezt követő újjáalakulását. Egy Európára nézve új Diptera család új speciesét (Sphyracephala europea sp. n. (Diptera: Diopsidae) az itteni „magaspart" homokfalán gyűjtötte Paulovics Péter. A holotypus adatai: Szeged Marostorok 1997 IV. 26. leg. Paulovics & Földvári (Papp-Földvári-Paulovics 1997). Hazai elterjedéséhez Paulovics (1998) közölt újabb adatokat. Az eddig felsoroltakon kívül orientáló jellegű Mollusca faunaadatokat tartalmaznak a Makó és Szeged közötti (jobb parti) Maros hullámterekről az alábbi szerzők közleményei: Bába (1969/a, 1969/b), Bába-Kondorossy (1995), B.