A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Természetvédelmi vonatkozással is bíró alapkutatások

„hivatásos hobbistának". Természetesen az efféle gazdaságilag és tudományosan indifferens vizsgálódásokat anyagilag sem támogatta senki. A II. Világháború után a helyzet legfőbb annyit változott, hogy a preferált alapkutatások szempontjai mások lettek. A pénznélküliség és az ezzel együtt járó érdektelenség lemérhető azon az egyszerű tényen, hogy a t Maros torkolatvidékéröl az 1920-as évek elejétől a Tiszakutatás megindulásáig (az 1950-es évek végéig) szórt adatokkal is csak elvétve találkozunk. Ezek a Maros folyónak és medrének Mollusca faunájára vonatkoznak (Czógler 1935, Czógler-Rotarides 1938, Horváth 1940, Rotarides 1927). Az újszegedi oldal a kedvezőbb közlekedési viszonyoknak köszönhetően valamivel kutatottabb volt. A teljesség igénye nélkül nézzünk erre két példát az entomológia szakterületéről. Erdős József doktori disszertációját 1935-ben a szegedi Ferencz József Tudományegyetemen Coleopterákból írta, A különkiadványként megjelent mű címe:"Maros torkolatának árvízi és ártéri bogárvilága biológiai szempontból". A szerző az 1931-től 1934-ig terjedő időszak adatait dolgozta fel. Stiller Viktor 1934-ben új légycincérfajt írt le városunk környékéről Molorchus salicicola néven (Stiller 1934/b). Tápnövényei nyomán javasolt magyar neve füz légycincér (Gaskó 1997). Az auktor az első példányokat (39 hímet és 3 nőstényt) árvédelmi fűzrakásról gyűjtötte (Stiller 1934/b). A Természettudományi Múzeum Állattárában található Molorchus salicicola tipuspéldányok adatai: Újszeged 1933 06.17. illetve Újszeged 1934 04.29. Az új faj leírásakor Stiller (1934/b) minden bizonnyal azért tüntette fel lelőhelyként Szegedet (Fundort Szeged in Ungarn), mert Újszeged annak egyik városrésze. Csongor Győző és Móczár László 1954-ben egy könyvecskét írt a tiszavirág (Palingenia longicaudia Oliv.) rejtélyes életéről. A rovar előfordulási adatatai között olvashatjuk a Maros folyó nevét is. Míg a kezdeti évek után a Tiszakutatás egyre inkább bizonyos bázisterületek felé fordult, addig az ornitológusok mintegy mellékesen elvégzik Vetyehát komplex ökofaunisztikai felmérését. A munka egyik organizátora Beretzk Péter volt, aki mint lelkes tiszakutató gyakran kijárt a vén fűzfákkal és hatalrnas szürkenyarakkal tarkított széles vetyei hullámtérre (Beretzk 1958). A madarászok nem véletlenül láttak pont itt munkához. Barna Ferencnek az 1940-es években folytatott megfigyelései keltették fel érdeklődésüket a vidék (földrajzi helyzetéből adódó) speciális értékei iránt. Összegző jellegű tanulmányában Kárpáti Árpád (1958) gyakran hivatkozik Barna adataira. Nemes István 1960-tól 1968-ig, Molnár Gyula 1958 és 1974 között, Pálfi György 1976-tól 1980-ig folytatott itt madármegfigyeléseket. Eredményeiket a „Dél-Alföld madárvilága" című 1980-ban kiadott könyv tartalmazza (Pálfi Molnár 1980). Ugyancsak a Tiszakutatás kezdeteihez kapcsolódik Bába,