A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

A Maros folyó Csongrád megyei ártereinek megóvására tett kísérletek összegzése és a jövő kilátásai a hosszú távú területrendezési tervek tükrében

„Végrehajtási utasítás A védetté nyilvánítással kapcsolatban az O.T.T. a következőket rendeli el: 1./ A fát kivágni, ágait levágni, letördelni, vagy a fát bármiképpen károsítani tilos. 2.1 A védett fát tilalmi táblával kell ellátni, melyet az O.T.T. bocsát a Csongrádi Állami Erdőgazdaság rendelkezésére. Megokolás A Maros folyónak jobb partján, a volt kurai tanya romjai közelében, a Vetyehát elnevezésű hullámtérben álló, szépen fejlődött, hatalmas méretű 200-250 éves fehér nyárfa méretei a következők: magasság 30 m, a törzs mellmagassági körmérete 12 m; a törzs 2 és 1/2 m magasságban több ágra osztódik. Az ágak még 8-10 m magasságban is kb. 1 m átmérőjűek. A fa egészséges, védelemre érdemes." A famatuzsálem meghatározása óriási mérete ellenére sem egyszerű feladat. Gyökérsarjait is megvizsgálva inkább a szürkenyárhoz áll közelebb. Ilyenkor válik elfogadhatóvá az a nézet, amely a sok átmeneti forma miatt a fehémyarat és a szürkenyarat egy fajnak tartja. Az 1957-ben még egészségesnek tartott vetyeháti nyárfa törzsének és néhány törzságának (sérülések továbbá az elöregedés köveztében fellépő) korhadása az 1960-as évek közepére egyre aggasztóbb méreteket öltött. 1968-ban az elhalt 1. kép A vetyeháti öreg nyárfa és a maroslelei legelő részlete az 1960-as évek közepén (Tóth Mária felvétele)