A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

A Maros folyó Csongrád megyei ártereinek megóvására tett kísérletek összegzése és a jövő kilátásai a hosszú távú területrendezési tervek tükrében

részeket az Országos Természetvédelmi Hivatal cementes tömésekkel kijavíttatta (Bodrogközy 1974). A fa jelenlegi állapota azt mutatja, hogy a súlyos cementtömések inkább fokozták, mint csökkentették a bajt. A két világháború között a fa környékén a szervezett munkásság több-kevesebb rendszerességgel különféle rendezvényeket tartott. Ennek emlékét ma egy kőlábazaton elhelyezett tábla örökíti meg. A vetyeháti terület megóvására irányuló erőfeszítéseket mindvégig a többszöri felterjesztés és a rendkívül vontatott ügykezelés jellemezte. Az első védetté nyilvánítási javaslatot Bába Károly és Gaskó Béla nyújtotta be 1976-ban. Előterjesztésüket a Szegedi Akadémiai Bizottsághoz is eljuttatták. Mivel a „hivatalos" természetvédelem részéről a többszöri sürgetés ellenére sem történt semmilyen pozitív visszajelzés, a dokumentum feltehetően „elkallódott". A történeti kép hitelessége érdekében, minden hibájával és pontatlanságával együtt, érdemes szó szerint ismertetni a hajdani beadványt. Valószínűleg nem a bal és a jobb part felcserélésén, vagy a Csipkés és a Püspök-erdő helytelen lokalizálásán múlott a védelem kimondása... 2. kép A vetyeháti öreg nyárfa az 1990-as évek közepén (Pápai Zoltán felvétele 1994)