A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - A terület faunagenezisének néhány problémája, különös tekintettel a bogár (Coleoptera) faunára

semmisül. A benépesedés szintén ezekről az azidiumokról és mentett területekről történmk (Avasi 1987, Csizmazia 1971, 1980, Erdős 1935, Gallé-GyőrffyHornung 1982, Stiller 1934/a...). Az áradásokkal kapcsolatos kutatások alig szentelnek figyelmet a belvizeknek, pedig a kettő rendszerint együtt jelentkezik. Ennek pedig az a következménye, hogy a folyó vizétől gátakkal védett vidék is víz alá kerül(het). Stiller (1934/a) ismerte fel a az együttes perturbációnak a mentett részekre gyakorolt erőteljes refugium beszűkítő hatását. Ilyen helyzet állt elő az 1970-es évek magas vízállásai idején, amikor a torkolattól Vetyehát felé menet a töltést a mélyebb fekvésű részeken mindkét oldalon víz határolta. Ilyenkor meghatványozódhat a védtöltések (időleges) refugium szerepe. Kisebb árhullámok után (a szabályozások előtt kivételes esetektől eltekintve ez volt a jellemző) a Carabida cönozisok többsége néhány hónapon belül újjáalakulhatott (Avasi 1987). Hosszabb, elhúzódó áradás esetén mindez lényegesen több időt vett igénybe. Ismét Stillert (1934/a) idézve: „Az 1879-es nagy árviz után sajnos nem ez volt a helyzet, és több mint 45 évig tartott, amíg a Microderes újra letelepedett. Úgy tűnik, hogy akkoriban a Maros hozta le ezt a fajt. E mozgás közelebbi megítéléséhez sajnos minden támpont és elterjedési adat hiányzik, hogy honnan történhetett a benépesedés, csakúgy, mint az sem bizonyított, hogy már az 1879-es év előtt az ittlakó volt." Korrekt kiinduló adat híján természetesen nem lehet visszahonosodási periódust megadni, de nem mindegy, hogy ez a folyamat meddig tart, hónapokige, vagy évekig. Stillerhez hasonlóan hosszabb ideig tartó visszatelepedéssel számolt Vellay Imre (Vánky-Vellay 1894) is, aki az 1879-es nagyárvíz előtt gyűjtött Szeged környékén, tehát volt némi alapja az összehasonlításhoz. 3./faunaterjesztő (tágabb értelemben véve faunamódosító) hatás Azt Erdős (1935) kutatásai végérvényesen bebizonyították, hogy az áradások jelentős számú hegyvidéki bogarat sodornak le vidékünkre. Az áradások hordalékában 176 olyan fajt talált, melyeket addig nem ismertek Szeged környékéről. Jó érzékkel az erdélyi-bánáti és a hegyvidéki specieseket külön is részletezte. Eszerint az (1932 és 1934 között végzett) árvízi gyűjtései során előkerült bogarak között voltak: „hegyvidékiek általában (Erdélyből s egyebünnen) 40 faj csak erdélyi-bánátiak 18 faj hegyvidékiek Erdély-Bánáton kívül 11 faj" A %-os értékekkel azért nem érdemes foglalkozni, mert azóta sokkal bővebbek az ismereteink. Erdős (1935) például összesen 13 Cerambycidát említ.