A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - A terület faunagenezisének néhány problémája, különös tekintettel a bogár (Coleoptera) faunára

Ebből több adat más szerzőtől való átvétel. (Jelenleg a Maros-völgyi hullámterekről és 2 km-es vonzáskörzetükből 83 fajt ismerünk.) Az általa közölt árvízi bogárság zöme ( a kutatás jelenlegi, teljesnek egyáltalán nem nevezhető szintjén is) olyan fajokból tevődik össze, amelyek megfelelő élőhelyeken az egykori ártereken teljes bizonyossággal megtalálhatók. A hegyvidéki, továbbá a bánáti és erdélyi fajok kifejezések szintén pontosítást igényelnek. Igazi montán elemek az áradásokkal lesodródhatnak ugyan vidékünkre, de nem honosodnak meg. Erdélyi és bánáti fajokról (néhány dacikus endemizmutól eltekintve, mint pl. a Helicigona banatica nevü csiga) legfőbb abban a vonatkozásban beszélhetünk, hogy ott is honosak, esetleg eddigi ismereteink szerint a Kárpátokból, valamint a Kárpát-medencéből csak erdélyi és bánáti előfordulásaik ismeretesek. Az Erdély és a Bánát felől betelepülő fajok elsöprő többsége holo- és pontomediterrán, de életmód csoportonként eltérő arányban egyéb faunaelemek is megjelenhetnek. Ez felveti a víz által lesodort bogarak meghonosodásának és továbbterjedésének a kérdését. Stiller (1939) kissé szkeptikus volt, amikor így vélekedett: „ Áradás alkalmával a folyó vizek, mint Szegeden a Tisza és a Maros rendszerint, néha messze földről idesodort hulladékok és szemét között bogarakat is hoznak az árral, melyek azonban csak nagyon kivételes esetben meghonosodó, új fajokat jelentenek, tehát mint passzív módon idekerült idegenek nem is tartoznak a csongrádi faunához." A válasz összetettebb ennél. Az árral való terjedést és meghonosodást a Coleopterák esetében sem lehet elvetni, bár ennek jelentősége jóval kisebb, mint például a Molluscáknál. Általánosságban nagyon nehéz a bogarakról beszélni. Más a korrumpens, más az obstans és más az interkaláris elemek érintettsége. A tűrőképesség akár fajonként változhat. Az alaphelyzet viszont közös. Valamennyi hullámtéren honos bogár életlehetőségeit erősen behatárolják a biotópjaik speciális környezeti viszonyai. Tágabb értelemben véve a mentett területek jellege is ide sorolható. Mindhárom csoportban elősegíti a megtelepedést a jó röpképesség, az átlagosnál nagyobb biotikus potenciál és a gyors (re)kolonizációs képesség. Léteznek nagyobb csoportokra jellemző faktorok (például a korrumpenseknél a polifágia) és az általános érvényű életstratégiák mellé az esetek többségében egyéniek is társulnak. Nyilvánvaló továbbá, hogy a különféle élőhely közösségekbe tartozó bogarak számára másként jelentkezik az árvízzel történő lesodródás és eltérő a megtelepedés esélye. Alapvető különbségek találhatók a parti (litorális) zóna Carabidái (melyeket Erdős -1935- vizsgált tüzetesebben) és a hullámtér Cerambycida faunája között. A litorális régióban élő Carabida fajoknál számolni kell mind a lesodródás, mind a megtelepedés lehetőséggel. A hullámtér Cerambycidáinál az árvíz-