A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - A terület faunagenezisének néhány problémája, különös tekintettel a bogár (Coleoptera) faunára

A terület faunagenezisének néhány problémája különös tekintettel a bogár (Coleoptera) faunára A terület legújabb kon faunagenezisénél mindenképp figyelembe kell venni, hogy összességében alig 150 éves, mesterségesen kialakított rendszerről van szó. Speciális helyzetet teremt, hogy ennek a mesterséges rendszernek bizonyos részelemei természetes, más összetevői természetközeli élőhelynek tekinthetők. (Lásd a növénytani, erdőtörténeti fejezetet) Összességében véve ilyen létfeltételek a szabályozások előtt nem alakulhattak ki. Az új tényezők közül hármat mindenképpen ki kell emelnünk. Ezek: 1./ A hullámtér sajátos mikroklímája, amelyet korábban már tárgyaltunk. 2.1 A folyók menti védtöltéseken jelentékeny kiterjedésű gyepterület keletkezett. A töltések gyepvegetációi kitettségük, szintezettségük és az emelésükkor felhasznált eltérő minőségű föld miatt erősen mozaikosak. A hosszan elnyúló töltésrendszer (egymással határos) löszgyepekkel, löszlegelőkkel (Bodrogközi -1971- ezeket töltésgyepeknek nevezi) és ecsetpázsitos mocsárrétekkel tarkított. A kialakult gyepek több helyen érintkeznek az ártér és a hullámtér hasonló társulásaival. Ha a rendszeres kaszálás miatt reliktum jellegű növények nem is tudnak itt fennmaradni, néhány löszpusztai (elsősorban mobilabb) rovar számára a gátrendszer tartós életlehetőséget biztosít. Gallé jr. (1966) például a töltések koronaszintjén a hullámtérhez viszonyítva kimagasló, a mentett részekkel megegyező eremophil Formicida fajszámot tapasztalt. Szinte valamennyi rovartani vizsgálat arra utal, hogy a védtöltések refugium és transzporter szerepe nem lebecsülendő. 3./ Az itteni növény- és állattársulások kialakulása szempontjából döntő fontosságú, hogy a szabályozások óta a gátak által határolt hullámtereken az áradások magassága nagyságrendekkel növekedett. Ezzel egyidejűleg az árhullámok levonulása lerövidült. A korábbi külső reguláció (az áradások és azok víztömege) maradt, de a jellege megváltozott. A Klárfalva-Maroslele között meghúzott képzeletbeli vonalig a Tisza folyó -szintén emberi beavatkozás következtében előálló- rendszeres visszaduzzasztásával is számolnunk kell. Az árvíz hatását a hullámterek élővilágára már nagyon régen felismerték. A téma helyi irodalma több mint 100 esztendőt ölel fel. Vánky József és Vellay Imre 1886 és 1893 közötti gyűjtéseik alapján feldolgozták Szeged környékének teljes Coleoptera faunáját. Az 1879-es nagyárvíz jelentőségéről ezt írják (Vánky-Vellay 1894): „Észrevehető változást idézett elő e téren az 3 879,-iki árvíz és az azt követő újjáalkotás. Nem csekély azon rovarok száma, amelyeket az árvíz előtt Vellay által gyűjtött, s mondhatni elég gyakoriak voltak, ellenben az árviz után sehol sem voltak felfedezhetők, eltűntek, pedig tapasztalatok szerint azok, amelyek csak egy ivadékkal, és pedig nyári élettel bírnak,