A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)
Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997)
Az átvételkor közel 4000 példányt számláló vízipoloska gyűjtemény egyedülálló tudományos jelentőségére Csongor Gyözö is akkor döbben csak rá amikor az már a kezében van. Az anyag meglepően faj gazdag, korrektül lelőhelyezett és megbízhatóan határozott. Azonnal nekilát kigyűjteni az összes Csongrád megyei adatot. Bodnár Bertalan gyűjtései ekkor a hódmezővásárhelyi múzeumban találhatók, ami megkönnyíti a dolgát. Igaz tennivalója így is maradt bőven. Át kellett nézni a Természettudományi Múzeum Állattárának meglehetősen terjedelmes anyagát, továbbá a szegedi egyetem (JATE) állatrendszertani intézetének a gyűjteményét. Az archív adatok nyomán kirajzolódó mozaikos faunaképet saját gyűjtései segítségével formálta egységes rendszerré. Ismeretei pontosításához kézirat gyanánt felhasználta Horváth Géza és Czógler Kálmán gyűjtési naplóit. Minden rendelkezésére álló adatot összesítve, 61 gyűjtőhelyről 33 fajt sikerült kimutatnia (Csongor 1956/b). Az élőhelyek leírása - akár csak mesterénél Czóglernél- részletes és precíz. Nézzünk egy találomra kiragadott példát: „21. (élőhely) Cserepessori tó. Téglagyári (régebben Kertész-féle) gödrök. A körtöltésen belül, Szeged város területén, a legnagyobb kiterjedésű, typikus szikes mocsár, a Vágóhíd közelében. (Régi várostérképeken is szerepel). A feltöltés és gyakori lecsapolás következtében ma már alig maradt belőle valami. Környéke szikes talaj, medre lösz. " Valamennyi élőhely leírásánál felsorolja a növénytársulásokat is. A vízipoloskák repülési idejét grafikonon érzékelteti. 1952 és 1953 a Móra Ferenc Múzeum természettudományi gyűjteményében a nagy rendteremtés időszaka. Megkezdődődött a tárgyak számbavétele és a teljes anyag új követelmények szerinti leltározása. Ez sem bizonyult túl egyszerű feladatnak. Először tévedésből régészeti leltárkönyvet küldtek le Budapestről 12 , ami Kiegészítésképp „hivatalból" néhány képtelen ötletet is végre kellett hajtani. Az utóbbiak közül a leglátványosabb kudarccal talán a hódmezővásárhelyi természettudományos gyűjtemény kialakítása zárult. Irigylésre egyáltalán nem méltó körülmények között Csongor Győző öszszességében másfél leltárkönyvet írt tele a legkülönbözőbb állatokkal, ásványokkal és kövületekkel. Ezzel párhuzamosan Móczár László segítségével a semmire sem használható anyagrészeket lesejtezték. Visszaemlékezéseik szerint sok rovar helyén csak az erősen elrozsdásodott tű árválkodott. Minden egyebet szétrágott a múzeumbogár. Bár a selejtezések elsődlegesen állagvédelmi célokat szolgáltak, a munkálatok megteremtették a tudományos igényű továbblépés esélyét is. Sok év után először sikerült a természettudományos anyagot átlátható állapotba hozni. 1953 végén dr. Székessy Vilmos 13 (a TTM főigazgatója) sürgetésére a Móra Ferenc Múzeum természettudományos anyagáról Csongor Győző a következő összesítést készítette 14 :
