A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Emlékezés Vellay Imrére (1850-1898) különös tekintettel a szegedi városi múzeumot érintő adatokra

A budapesti évek Még az 1890-es sáskajárás vészterhes hónapjaiban figyeltek fel a földmívelési minisztérium illetései a vasszorgalmú, alapos tudású Vellayra. A természeti katasztrófa után maga Fiáth Miklós ajánlotta őt a földmívelésügyi miniszter figyelmébe (SzN. 1890 06. 05.) Ehhez képest kissé megkésve, 1895-ben nevezték ki a M. Kir. Állami Rovartani Állomásra Jablonowski József mellé aszszisztensnek. Jablonowskitól (1898/a) tudjuk, hogy Vellay napirendje a fővárosban sem sokban különbözött a Szegeden megszokottaktól. „ Mióta Vellay Budapestre került, minden idejét a Rovartani Állomás hivatalos helyiségében töltötte: reggel 6 órakor már ott volt és este csak 8-9-kor távozott. Naponta csak egyszer étkezett és pedig este. " Az önpusztító életmód lassan, de biztosan megtette hatását. Egészségi állapota folyamatosan romlott. Ennek ellenére rakás számra gyártotta jegyzetit és két év alatt 5 publikációja látott napvilágot (Vellay 1896/a, 1896/b, 1896/c, 1897/a, 1897/b). A lótetűvel foglalkozó írása (Vellay 1896/b), valamint a kukoricamoly kártételét ismertető munkája (Vellay 1897/a), mai szemmel nézve is értékálló alkotás. Szegedhez való kötődését bizonyítja a Praznovszky és Mihelyes féle rovargyüjtemény átrakásakor és csomagolásakor nyújtott önzetlen segítsége. Ez 1896 áprilisában történt, amikor Lázár Béla segédkönyvtárnok, aki ebben az időben a természetrajzi tárat kezelte és Kasza József „könyvtárszolga" felutaztak Budapestre a szóban forgó gyűjteményeket átvenni. Amikor megérkeztek éppen festették az Állattárat, ahol a „legnagyobb rendetlenség" honolt. Horváth Gézának -érthetően- kisebb gondja is nagyobb annál, hogy velük foglalkozzon. Lázár Béla levelében valóságos panaszáradatot zúdított Reiznerre

4

. A helyzetet Vellay mentette meg. Idézzük a történetet úgy, ahogy a segédkönyvtárnok látta: „ A lepkék és bogarak letűzdelését én végzem, mert ha ezt is Józsefre kellene hagynom, úgy a kívánt időre bajosan lennénk készen. Egy ember csak egy ember, ez a munka meg oly piszmogó, az emberi türelmet próbára tevő, hogy inkább felületes végzésnek teszi ki magát az ember semhogy meg keljen görnyedni. Higgye el ezt igazgató úr, a derekam leszakad az állás és folytonos lehajlás miatt. " ,, Eddig Jablonovszky (helyesen Jablonowski) és Vellay voltak szívesek a kezelésre, fenntartásra végre szüntelen informálni, s e kettőtől valóban fontos dolgokat tanultam. Jablonovszky aranyos egy ember, Vellay pedig minden délután eljön s útmutatásokkal szolgál. " Vellay Imre és Pável János múzeumi segédőr gyakorlatilag minden munkafázisban részt vett. Dr. Horváth Gézával közösen elmagyarázták Lázárnak, hogy