A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Emlékezés Vellay Imrére (1850-1898) különös tekintettel a szegedi városi múzeumot érintő adatokra

milyen a rovardoboz, miért szabványméretű és miért kell jól záródnia

5

. A segédkönyvtárnok leveleiből nyilvánvaló, hogy nem értett meg mindent 4

' 5

. Az általa lejegyzett átvételi jegyzőkönyv egyik aláírója Vánky József később finoman figyelmeztette Reiznert, hogy a rovar és bogár szavak nem szinonimái egymásnak

6

... Vellayn 1897 végén üldözési téveszme kezd elhatalmasodni. November 18-án Reiznerhez írott levelében, melyben a rovargyüjtemény átpreparálásához a Herman Kläger féle rovartüket ajánlja, látszólag nyoma sincs a gyilkos kórnak'. Gondolatai világosak, mentesek a depressziósokra jellemző képzavaroktól. Sajnos alig egy hónap múlva betegsége végképp leteríti. December 16-án a lipótmezei tébolyda III. b osztályára szállították, gondnokául Jablonwskit nevezték ki (SzN. 1897 12. 23.). 1898 augusztus 6.-án hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomba ( Jablonowski 1898/a, 1898/b). Jablonowski a Rovartani Lapok 1898. évi kötetében (Jablonowski 1898/a) „oly érdekfeszítően" írta le Vellay életét, hogy nekrológját a Szegedi Napló 1898 november 20. száma csak megcsonkítva, a leginkább kifogásolható részek mellőzésével közölte (Jablonowski 1898/b). A Vellay följegyzésein, hivatalos adatokon és Vánky József visszaemlékezésein alapuló munka életrajznak kiváló, sőt nélkülözhetetlen forrásmű. Nekrológként azonban -néhány nem ide illő, személyes információ miatt- helyenként bántó. Jablonowsi mentségére szóljon mindent megtett, amit az adott helyzetben tehetett. Megkísérelte Vellay végakarata szerint a haldokló tudós rovargyűjteményét jelképes összegért átadni a szegedi városi múzeumnak. A tárgyalások még Vellay életében megindultak. „E gyűjteményre - mint Budapestről értesítették Szeged várost, - a város annyiban igényt tarthatna, ha bebizonyosodnék, hogy Vellay valamikor írásban nyilatkozott volna, hogy gyűjteményét és könyvtárát Szegednek hagyományozza. Ma ez ügyben Vánky főreáliskolai tanár, továbbá Reizner János a Somogyikönyvtár igazgatója felkeresték dr. Lázár György h. polgármestert s oda nyilatkoztak, hogy tudomásuk van Vellay olyatén intézkedéséről, hogy gyűjteményét és könyvtárát Szeged városának hagyományozza. " (SzN. 1898 01. 13.) A Jablonowski által kért összeg -300 forint- megközelítőleg a rovardobozok árát fedezte, bár azt sem teljesen (SzN. 1898 08. 16.). Az ajánlat indoklásában megjegyzi, hogy „ a szekrényeknek (rovardobozoknak) csupán az asztalos munkájáért kifizetett összeg megközelíti a 360 forintot." (SzN. 1898 08. 16.) A javaslat tárgyalásakor Szeged közgyűlése nem túl hízelgő képet alakított ki magáról. A Szegedi Napló már idézett 1898 augusztus 16.száma utólag így kommentálta a döntést: „Akkor úgy mondódon, hogy nem kell a városnak bogár. Csodabogár van úgyis itt elég. így a tanács drágálván a bogarakat, akkor elmaradt a vétel, mely a szegedi szegény múzeumot ily kitűnő gyűjteménnyel gazdagította volna. "